53. §. Alsós epizód

"Az alsóst itt a szomszédunkban, Nagyváradon találták ki, innen indult hódító útjára; nem kerülte el a legkisebb községet sem, mindenütt leütötte sátorfáját. Ma már a külföldön is játsszák. Nálunk a magva a templom körül csírázott ki s mondhatom elég terebélyesre megnőtt; de nem lehet csudálkozni, mert a talaja kitűnő, a kertésze meg nagyon is érti e szakmáját. Többektől hallottam ócsárolni az alsóst, hogy ilyen meg olyan . . . pedig nincs igazuk, mert egy-egy olyan szép játszmával, mint a milyen az alsósban elő-elő jön, a többi kártyajátékokban (piquet, tartli, l'hombra stb.) nem találkozhatunk. Csak a tarokk közelíti meg némileg, de az is csak a hármas.

Tudom, hogy lepereg széles e Magyarországon az alsósba számtalan olyan párti, a mely egy-egy kisebbszerű ütközetet képez; csak éppen hogy élethalálra nem megy ... kabátra - arra igen. Vannak, a kik vagyonukat áldozzák fel az alsós szépségének, vannak, a kiknek ez vagyont ad. Nálunk - Szanazugon - nem megy ilyen nagyba, de nem is mehet, mert csak 20-as bukással játsszuk és kasszával, ultimó, tulétroá stb. nélkül. Azonban ily simán is eluszhatik az ember 4-5 koronáig, a mi pedig a mai világban összeg.

Tulajdonképpen hárman vannak ők, a szanazugi alsós triumvirek, én csak úgy, néha-néha vetődök a kompánia közé, negyediknek. A páter a fömatador, él-hal a kártyáért, főeleme az alsós, valóságos műkertésze neki. Kimondhatatlan szereti a kontrát, különösen ha vannakk-kal fűszerezheti. Partit parti után nyer meg; a sima játékokat nem igen kedveli, ő csak a kontra mestere; hanem a kassza az üldözi. Elvétve ha a tiz-tizenötödiket megfoghatja, ezt is leginkább csak simítással, de hát ez sem mindig sikerül s ezért a szentatya nem igen tud zöldágra vergődni - értem úgy, amint ő szeretné. Ünnep és hétköznap délutánokon hosszú fekete kaftánjában ott lejt a főutcán, a hivatalukból szállingodzó partnereit röptükben fogja el s viszi őket az áldozatok zöld asztalához ... szobájába s ott nap nap után 7 óráig ölik a rézkígyót meg a rézelefántot. Az igazat megvallva, én is szeretem az alsóst, bár nem tartozom imádói közé; meglehetősen is tudom játszani s hiszem, hogy be is vennének a kompániába, de hát triumvirek fekete könyvének 53-ik paragrafusa miatt elvből nem léphetek be.

Ennek a "be nem léphetésnek" zsebbe vágó oldala van. Mert tetszik tudni, én szenvedélylyel kontrázok s többnyire szenvedve bukok; de ezek az érvágások még nem nagyon izzasztanának meg, mert a kassza mindig ki szokott segíteni. Ha játék közben nem jön is bélám, a mint betét van, rendesen bekapom s azután húzom; s mivel a kassza csinos kis összeget képez, még eddig nem igen "fésültetém" meg, sőt többször megtörtént, hogy általam ők "lábszáraztatának." De hát ezt a kassza-húzásaimat meg is sokallták a triumvirek, különösen a fő-fő, a páter, a matador. Az áldozócsütörtökön végbe ment milléniumi nagy kontra után tartott gyűlésen a páter, illetve az 1-ső triumvir indítványára életbe léptettek egy új, az 53-ik paragrafust, mely szerint: "a kasszán bor vétetik s a játszók által megivatik." Mivel pedig a parókiától messze lakik az itcés zsidó s így a borhozatal nehézségekbe ütközik, a szent-atya jószívüleg felajánlotta vértársainak, hogy korcsmai áron, per 80 fillérjével; mi is csekély nyomás által - szótöbbséggel - elhatároztatván rögtön foganatosíttatott.

Így hát közeledik már a zöldághoz a szentatya, mert ha vámon elúszik is egy pár garasa, a réven vissza jön az picula alakjában. Mindazáltalhogy én az élelmes emberek túlélelmességét ama bizonyos határon túl nem ítélem el, az 53-ik paragrafusért távolodom a triumvirektől; no meg azért is, hogy én bornemissza ember lévén, nem szeretem a keresztezett peslantásokat. Ama fentebb nevezett nemes paragrafus életbeléptetése óta Szanazugon vígabban ömlik a gyöngyösi bor, hangosabban folyik az alsós… s szebben gyarapodik a szent-atya zsebe.” Komma, 1901. 115 év távlatából a leírásban használt néhány kártyás kifejezésre és utalásra nincs magyarázat.

Nyerő lap az alsósban