A kibicnek semmi sem drága

A szólás eredeti tartalma valamikor a kártyázók játékába kéretlenül beleszóló, bámészkodó személy viselkedését minősítette. Ma már nyelvünk számtalan területén használjuk olyan értelemben, hogy egy kívülálló kockázat nélkül mondhat véleményt bármely ügyben. Egyes magyarázatok szerint kibic szavunk a német Kiebitz, azaz bíbic szó átvétele. Hogy miként lett belőle a kártyások réme, talán magyarázatul szolgál e lileféle élénk mozgást és kiváncsiságot mutató természete.

Talán az első kibiceket látjuk Lucas von Leyden festményén (1520 k.)

Száz esztendeje, amikor esténként a kávéházak játékszobáit ferbli- és alsósjátékosok töltötték meg, komoly feszültségeket okozott a nézelődők tömege. Ők azért nem játszottak, mert nem fértek be a partiba, vagy pénzüket már elveszítve voltak kénytelenek visszavonulni. Az általuk gerjesztett konfliktusok folytonos vitát és feszültséget okoztak játékos körökben. A szemrehányás legenyhébb formája volt, amikor a vesztésre álló kártyás magához intve a pincért új rendelést adott:

- Pincér. kérem hozzon egy új kibicet!

Herzczeg Ferenc a Kártya codexben közölt kis írása - A gibicz vallomásai - címmel jelent meg,
míg Szomaházy szerkesztő úr "tanulmánya" is itt olvasható. - A jó gibicz és a rossz gibicz  

A Szent-Endre és Vidéke 1900. június 2-i számában
az alábbi szöveggel gazdagította
az egyébként szerény magyar kibic-irodalmat:

"Egy vidéki Casinó alábbi kibicszabályait ajánljuk társasköreink szíves figyelmébe:

1.§. Kibic az, aki kockázat nélkül, a kártyajáték élvezetes izgatottságában részt vesz.
2.§. Minden kibic tartozik tisztességesen öltözködni, s valamely jótékony célra fordítandó 1 korona felvételi díj lefizetése mellett a kibicek állandó helyi névsorába felvehető.
3.§. A kibic mindenkor valamely játszó mögött, de illő távolságban, a játszó jobb oldalán tartozik helyetfoglalni, s a játszóasztalhoz csak az esetben szabad közelebb mennie, ha valamely, az asztal alá esett tárgyat (kártya, pénz, kréta vagy szivacs) akar felemelni. Ha a leesett tárgy bepiszkolódott volna, a kibic kötelessége azt szépen megtörülni, s az illető játszónak óvatosan és udvariasan átadni.
4.§. A kibicnek nem szabad szortyogós pipából dohányozni vagy büdös szivart szívni.
5.§. Ha a játszó szivarra akar gyújtani, köteles a kibic tűzzel szolgálni.
6.§. Ha a játszó helytelen színt ad, a kibicnek röhögni szabad ugyan, de közbeszólni tilos.
7.§. Ha a kártyázónak elfogyott a pénze, a kibic tartozik kölcsönadni.
8.§. Ha a kibic rossz tanácsot ád a játszónak, fizeti az okozott veszteséget; ellenesetben egy másik asztalhoz toloncolható.
9.§. Példás viseletű kibicek a játszótársaság közakaratával főkibicekké léptethetők elő, kiknek - ha megkérdeztetnek - már a játszmára vonatkozó véleményt is szabad nyilvánítani.
10.§. A kibic nem lehet mütyista, s nem szabad a játszót semmire biztatnia.
11.§. Ha a kibic látja, hogy a játszónak feltűnő pechje van, tartsa kötelességének, minden felszólítás nélkül helyét elhagyni.
12.§. Ha a kibic az itt említett szabályokat megsértené, a kibicek helyi névsorából egyszerűen törültetik."