A vesztes Jakabffy

A szerencsejáték eltiltása érzékenyen érintené a város nagy, az uralkodó osztályt összefogó kaszinóit is, hiszen egyedül az Országos Kaszinóban közel 100 ezer Korona volt a kártyapénz évi jövedelme. Nagyban ment a szerencsejáték a Lipótvárosi Kaszinóban (a „Lipótkában"), s a hasonlóan előkelő nagypolgári Hungária Klubban, ahol pl. egy erdélyi képviselő egy ültő helyben 160 ezer K-t veszített. Csupán a Nemzeti Kaszinóban, ahol elvben minden szerencsejáték tilos volt, ott a játék csak 50-60 ezer Korona körül volt, de az ifjabb Andrássynak, mint belügyminiszternek a szerencsejátékot korlátozni akaró lépéseit a Kaszinó megakadályozta. (Igaz, a nagy urak Bécsbe jártak játszani, pl a Jockey Clubba, ahol Potoczky herceg és Szemere Miklós híres játszmájában 1 millió Korona volt a tét.)

James Ensor: Kártyázók

Kisemberek, középpolgárok, értelmiségi családok vagyonkája, sokszor hivatalos pénzekkel együtt éppúgy elúszott itt a kártyán, mint a gentry vagyona, vagy régi hatalmas nagypolgári vagyonok. Hiszen kártyaveszteség kergette öngyilkosságba a század elején az 1870-ben a városegyesítést javasló dúsgazdag Wahrmann Mór egyik fiát, Richárdot, vagy a dúsgazdag háztulajdonos Jakabffy Tivadart. A Budapestre már kezdettől fogva oly jellemző ellentmondást: a nagyvárosi igényeket és az ehhez szükséges anyagi alapok gyengeségét igyekezett áthidalni az egyén síkján a kártyajáték, természetétől fogva eleve alkalmatlanul a megoldásra, ugyanakkor azonban a polgárságon belül végül is tudatosítva és elmélyítve az életmód és magatartás e válságát. Amin már az sem tudott sokat segíteni, hogy a 10-es évek elején miniszteri rendelettel 5 nagy budapesti klubnak megszüntették játékkaszinói működését.

Tarr László
A régi Váci utca regényes krónikája c. könyvéből.

"Jakabffy Tódor a Korona kávéház kártyaszobájának törzsvendégei közé tartozott. Ő Csanád megyei birtokáról azzal a szándékkal jött fel a fővárosba, hogy bekapcsolódjék a nagyvilági életbe, vagy abba, amit ő annak tartott. Ebbe a világképbe beletartozott a nagy tétekkel játszott szerencsejáték is. A Koronában bőven nyílt alkalma erre, mert itt évtizedek során kialakult már a hazárdjáték nemes hagyománya. Jakabffy bátran játszott, más szóval vakmerő hazárdőr módján; híre ment játékmodorának. Mi volt játékában az ami kifogásolható, pontosan nem lehet megállapítani, de valami mégsem lehetett egészen rendben, mert Jakabffy -nak sikerült bejutnia az előkelőség csúcspotját jelentő. Nemzeti Casinóba, Azután - ez már 1895 nyarán volt - híre járt, hogy Jakabffy pénzzé tette mindenét, és kivándorol Amerikába. (Ami egyébként nem volt igaz.) Rohonczy Gedeon ("Gida") a "Casino" oszlopos tagja és erkölcsbírája meghallotta a hírt, és úgy vélekedett, hogy nagyon jól tette, mert viselt dolgai miatt úri társaságban nem lehet őt tovább megtűrni. Jakabffy megtudta, mit mondott róla Rohonczy, és felelősségre vonta. Rohonczy megismételte korábbi kijelentését, és amikor erre Jakabffy párbajra hívta ki, megtagadta a "lovagias elégtételt". Összeült a Nemzeti Casino becsületbírósága, és 1895. augusztus 24-én úgy döntött, hogy Rohonczy nem köteles lovagias elégtételt adni. Jakabffy erre másnap reggel főbe lőtte magát."

Forrás: A Jakabffy család történelme - LINK