Beöthy László: Egy kis intermezzo

RÉSZLET

"Régen, még gyermekkoromból emlékszem egy kóborló obsitos katonára, ki igen ügyesen tudta a kártyát keverni, s e titkos és bámulatra gerjesztő mesterséggel beutazta Magyarország jó nagy részét, s mindenütt jól mulatott, míg csak kenyérkereső mesterségét a gonosz publikum ki nem tanulta.

- Itt van fiaim a kártya: meg van mind a harminczkettő, - mondá többek közt hozzánk az obsitos, kit Gábornak hívtak. - Tüstént mutatok szép mesterséget; hanem előbb adjatok egy garast, mert Gábornak ördöge van, az pedig nem játszik, míg egy kis pálinkával meg nem kínálom.

- Hát magának Gábor mester, gyomrában van az ördöge?

- Ott bizony, öcsém, másnak is, meg minden embernek gyomrában van az ördöge, - felelt a pseudo Boszkó, s azzal a kártyát tovább keveré; - látjátok itt van a négy felső, négy király és a négy hetes, szépen egy sorjában, egymás mellett. Most ha én ezeket összekeverem, mindjárt nem lesznek többé egymás mellett.

- Azt minden mesterség nélkül megcsinálom én is.

- Igen, de többet hozzá sem nyúlok, hanem a ti kezetekben hagyom az összekevert kártyát és csak rálehelek, háromszor azt mondom, hogy hókusz-pókusz! s megint együtt lesznek, - mondá s úgy cselekvék. - Hókusz-pókusz, egy, kettő, három... Tessék ide nézni, itt van megint a négy király, és a négy hetes, épen úgy egymás mellett, mint előbb, mikor még össze nem kevertem. Most már tessék ide nyújtani a garast, eddig van a mesterség, melyre engem a híres Boszkó tanított Taliánországban.

Mi akar most már ebből kijönni? - kérdik olvasóim.

Valóban semmi egyéb, mint csak példát akartam felhozni, miszerint a regényírók is, igen csekély kivétellel, majd mind a kártyavető obsitost utánozzák. Egy kártyavetéssel elszélesztik és elvesztetik szem elől a regény hősöket, aztán á la Boszkó, hókusz-pókusz, egy, kettő, három, ismét összehozzák az elveszett hősöket, nagy meglepetésére az olvasó közönségnek, - s kész a regény . . .  Lám - a regényírás milyen könnyű mesterség - annak, a ki tudja! Csak a talizmánt, azt az áldott hókusz-pókuszt nem kell soha a játékból kifelejteni!..."