Piatnik cégtörténet 1. rész

Közel két évszázad históriáját nehéz címszavakban összefoglalni. Rövid áttekintésünk csupán arra vállalkozhat, hogy megemlítse a Piatnik kártyagyár történetének fontosabb állomásait az alapításától napjainkig.

Bécs
1824-1843 MOSER, Anton
Anton Moser (1784 - Bécs, 1842) Bécsben egy Ziegler utcai átjáróházban alapította kártyafestő műhelyét 1823-ban. A kezdeti nehézségek után a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően olyan nagynevű kártyagyártók mellett volt képes termékeivel versenyben maradni, mint a Hoffmann és az Uffenheimer. Moser 1842-ben bekövetkezett halálával a kártyagyárat özvegye örökölte.

1843-1847 PIATNIK, Ferdinand vormals Anton Moser
Piatnik Nándor (Pest, 1819. október 14. - Bad Vöslau, 1885. július 20.) Piatnik Ignác, gróf Nádasdy számvevőjének gyermekeként született. Azt tartja a családi tradíció, hogy a Piatnik család valahonnan Oroszországból kerülhetett Óbudára. A fiatal Ferdinánd inasként Graváts József mesternél, Budán tanulta a kártyafestést. Abban az időben vastag ecsettel, kivágott formákról kenték a kártyafigurákat a kártyalapokra.

Ami meghatározta Piatnik Ferdinánd életét, az a céhes ipar hármas jelszava volt: "hűség, szorgalom, tisztesség". A korabeli iparos világban megszokott szakmai vándorlása során jutott el Pozsonyba, majd Bécsbe. 1839-től Anton Moser kártyagyárában dolgozott. 1843-ban vette át az elhunyt mester kártyagyárát. Termékeit 4 éven át Ferdinand Piatnik vormals Anton Moser jelzéssel látta el.

1847-1882 PIATNIK, Ferdinand
1847-től saját nevén készítette termékeit és folyamatos választékbővítéssel, céltudatos üzletpolitikával fejlesztette cégét. Hírnevét talán a Habsburg-tarokk - jelenetek az ország történetéből című kártyájával alapozta meg.  

A XIX. század második fele nehéz időszak volt a nyomdászok életében, hiszen az Európa-szerte megnövekedett kártyázási kedv egymás után hozta létre a kártyagyárakat. Bécsben a Glanz, a Knepper és a Titze és Schinkay a vetélytársak, de jelen vannak a pestiek és prágaiak is. A Piatnik termékek új kártyaképeikkel váltak közkedveltté, de alkalmi, úgynevezett luxus kártyáit is szívesen vásárolták a kávéházak és a klubok.

Ferdinand Piatnik 1862-ben szabadalmat nyújtott be játékkártyák gyártására, melynek lényege a kártyalapok átláthatatlansága és a tisztítható lapfelület volt. Ebben az évben költöztek át a Kaiserstrasséra és ekkortájt jelenik meg a Piatnik kártyagyár híressé lett logoja, a zsoké, mely azóta minden terméken szerepel. (Apró adalék a történethez, hogy Piatnikék lovasa megegyezik a pesti Vadász és Versenylap folyóirat címlapjának zsokéjával.) A motívum utalt a Piatnik család versenyistállójára is, melynek lovai sikereket értek el a lóverseny pályákon.

Az 1860-as évek közepén Josef Sürch (1811-1877) mester rajzolta át a Magyarországról már ismert, Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplőivel készített tükörképes kártyát. A Piatnik Doppel-Deutsche néven hozta forgalomba és nagy sikert aratott. A lapokon német és magyar nyelvűek a feliratok, így a kártya Magyarországon is terjeszthető volt. Az új játék alig két évtized alatt kiszorította a korábban használt egyalakos német kártyákat. Magyarországon - 1896 után - magyar kártya lett a neve. Különös módon az utókor legendákat szőtt a Tell-kártya köré. Ma is olvashatunk róla, hogy Habsburg ellenes tartalma miatt lett népszerű, bár inkább praktikus tükörképességének köszönhette népszerűségét. Többen kitartanak a kártya svájci eredet mellett, holott ezt a kártyát Svájcban soha nem gyártották, nem használták, nem ismerik. Mások a Tell-kártya gyártásának tilalmáról írnak, de ezt az állítást sem az osztrák, sem magyar dokumentumok nem igazolják.

Piatnik Ferdinand Johanna Grechhel (? - 1896) kötött házasságot. Három fiuk született, ifjabb Piatnik Ferdinánd (1857-1930); Piatnik Adolf (1859-1940) és Piatnik Rudolf (1866-1927), akik később tovább vitték apjuk nagynevű kártyagyárát.

1880-ra Piatnik Ferdinándé a legjelentősebb kártyagyár a Monarchiában. A játékkártya kelendő portéka volt a békeidőkben. A kártyázás a polgárok és az arisztokraták legfőbb szabadidős tevékenységeként fontos helyet kapott az úri- és tiszti kaszinókban, kávéházakban, de látjuk a játékszenvedélyt a diákszállásokon, kaszárnyákban és polgári otthonokban is. (Mikszáth Kálmán szerint a dzsentrit - és talán a Monarchiát - három dolog tette tönkre: ló, asszony, és az ördög bibliája…)