Dr. Monaco: A hamis kártyázás

A hamis kártyázás olyan régi eredetű, hogy ha nem tudnók is bizonyosan, hogy az ősi dolmánokban egyetlen pakli kártyát sem találtak, ugy valószínűnek tartjuk, hogy az még a dolmánok idejéből maradt reánk. Eredete is aligha meg nem előzte magát a kártya feltalálását, mert az sem egészen bizonyos, hogy a kártyát nem azért találták-e csak fel, hogy ezzel paklizni lehessen.

Ma már annyira általános lett, hogy annak követői között ott találjuk a szárazmalmok téli közönségét is, mint félkozákokat s így nyilvánvaló, hogy az inasok és kocsisok körétől kezdve nyomát találjuk egész az elegáns kaszinókig.

A hamis kártyázók, ha osztályozzuk, nyolcz kategóriába oszthatjuk őket, u.m.:
1. A kik az asztal alatt adott jelekkel játszanak.
2. A kik a kártyát piszokkal, hamuval vagy körömmel jelzik, a mit a legalsóbb rendű félkozákok szoktak tenni.
3. Ketten játszanak össze betanult jelekkel.
4. A kik a kártyát tűszúrással, vagy a kártya szélének megnyírásával, rovatolásával jelzik.

Ezek már egyszerű kivitelben a 'fléht" is értik, vagyis a kártyák összerakását
és ez az iparos-osztály kiváltsága. Bár megtörténik, hogy "magasabb képzettség"
hiányában a nagyobb urak is megcselekszik.
5. A kik tükör, pénz, dohánytárca s más hasonló csillogó tárgyak fényét veszik igénybe.
6. A kik fekete szemüveggel látható fémjelzést használnak, akik mögött a pinczérnő, vagy épen a feleség viszi végbe a jelezést. Ezt az urak és a fertálymágnások szokták megcselekedni.
7. A kik a kártyákat töréssel árnyékolják, az általános szabályok félismeretével. Ez a félkozákok rendes szokása, kiknek foglalkozási czímét a pincérek és földbirtokosok között találjuk.
8. A kik a czink-, gyári és kézi jelzést használják, sőt gépezettel is dolgoznak a szabályok pontos betartásával. Ezek a főkozákok, kiknek foglalkozása kizárólag a kártya, melyről utazás közben, fürdőn, vendégségben, stb. más hasonló alkalommal sohasem feledkeznek meg.

1. A játékok
Az u.n. Szerencsejáték (hazárd) az, melyet a kozák legjobban szeret, s csak ha sokáig nem jő alkalom rá, akkor fanyarodik más társasjátékra, melyeknél azonban nehéz neki összeegyeztetni a hamis játék szabályait az illető játék szabályaival.

A szerencse-játékok közt is azokat szereti, a melyeket magyar kártyával játszanak, mert ezeknél csak 32 lap lévén, sokkal könnyebben dolgozik.

A félkozákok rendes játéka a 21, a kozákoké a ferbli. A nasi-vasit csak rövid ideig szereti játszani s ugy, hogy az kifizesse magát, rendesen csak magas tételekben játszik.

A ferblit is csak ugy szereti, ha csak öten játszanak. A játékosok közül csak hárommal foglalkozik, a negyediket - felváltva persze - mindig kíméli. Ezt azért teszi, hogy a bizalmatlanságnak még az árnyékát is távol tartsa magától.

2. A játékosok
A közönséges fajta hamisjátékos minden alkalmat keres és felhasznál, hogy játszék, s hogy minden készen legyen, zsebében kártyát hord, sőt gyertyát is s bár félénk és gyáva, mégis szemtelenül felszólít bárkit is egy játszmára.

Hasonló alakok a sipisták, azon különbséggel, hogy ezek többnyire a vásárokat keresik fel és ügyesen olvassák le az emberek arczáról az alkalmas médiumot, a kit aztán teljesen kifosztanak.

A félkozák már jobb korcsmákba, sőt kávéházakba is eljár, általán jól van öltözve. Végig szemléli a kártyaasztalokat, elkibiczkedik, végül szerényen ajánlkozik, kompániát azonban ő maga ritkán keres.

Ha alakuló kompániát talál, mindig ott settenkedik, de rendesen megvárja, míg megkínálják, sőt akkor is ugy nyilatkozik, hogy talán inkább kaláber volna jó; vagy ha éppen ferbli is, hát kicsibe menjen. Azt azonban erősen ellenzi, hogy a játék korlátolt legyen, mert abban - ugymond - nincsen regresszus. Általában szerényen viselkedik, a játékra nagyon ügyel, ha csak teheti kalappal ül az asztalhoz, védekezvén ilyképen a lámpa fénye ellen. Ha olyan helyiségbe kerül, hol előző héten kibiczek előtt játszott, akkor egyik szemét fekete kötővel leköti, vagy máskép maszkírozza magát előttük.

Ludwig Knaus: A hamiskártyás

A kozák már bátrabban lép fel, sokat áldoz jó ismeretségekre, igen jól van öltözve, nőkkel szemben veszít és sohasem tagadja, hogy neki csak a szerencsejáték a kedvencze, mert ugymond, ez az egyedüli, a mi a játékban izgat. Ha ismeretlenül óhajt játszani, akkor csak odaszól közönségesen a pinczérnek, hogy ha akadna egy csendes kompánia ő bizony eljátszana.

A bemutatkozásnál játsza a gavallért, a játékban eleinte szórakozott, a disputát kerüli és minden dolgot aprólékosságnak tart. Pénzt szivesen kölcsönöz. Végre a kártyákat többször kicserélteti, uj csomagokat hozat. Általában ügyes ember, ki zavarba soha sem jő, de mint minden hamis játékos kerüli a feltűnést.

3. A játszóhelyek
A hamis játékosoknak is megvannak a maguk kávéházai és vendéglői - a hol otthon vannak. Itt a gazda és a pinczérekkel rendesen jó viszonyban vannak s nem ritka, hogy azok is csimboráik.

A gazda a játék megkezdésére szivesen ad pénzt, ha a hamis játékot nem is ismeri, mert annyi praxisa mindig van, hogy felismeri benne az 50 % embert. Ha hamis játékos van jelen, szivesen ad kölcsönt a balekoknak is, mert attól még akkor is van haszna, ha az a kölcsönt meg sem is adná. Azt is tudjuk jól, hogy a kozákoknak a gyertyát mindig a jobb oldalán adja, sőt természetes, előzékenységből egyik lámpát fel is csavarja, de mindig a kozák háta mögött.

A detektiveket ő is, meg a pinczérnő is meglehetősen jól ismeri. Mindazáltal, hogy rendőri meglepetés ne érhesse őket, pontos intézkedést tesznek, nehogy az avisó késő legyen. Az avisó rendszerint egy "kontra" kiáltás szokott lenni, a mikor a játékosok hirtelen a kalábriászra osztanak.

4. Az asztalok állása
A kozákok bár minden helyen eljátszanak, mégis jobb szeretik, ha kibiczek nélkül lehetnek és ezért inkább a fal mellé állított asztalokat keresik fel. Tudja azt a kávésok személyzete is, a játékszobát már ezek szerint rendezik be és a sarokban levő asztalokat lehetőleg a kozákoknak tartják fenn.

5. A világítás
A világosság igen lényeges a kozák munkájánál, mert bár sokszor tapintással tudja meg a kártya minőségét, a kellő világítás nélkül mitsem tehetne. A tapintást különben is csak akkor használja, ha tekintetét vizsgálják és ilyenkor huzamosb időn át kerüli tekintetével a kártyacsomagot, hogy a gyanut elüsse.

A világosságnak hátul és oldalt jobbról kell lenni, hogy a balkézben rézsut tartott kártyacsomag teljes fényben legyen. Elöl, ha a világosságot el nem kerülheti, rosszul lát, ilyenkor a kalapját felteszi és a szemére huzza.

Baloldalán gyertyát épen nem tür, mert - mint mondja - mozogni sem képes. Ez tény, de az ok valóban az, hogy a balfelöli akadályok akadályozzák őt a "filozásban".

6. A játék modora
Mint rendesen szokott lenni a játék kezdésekor még senki sem áll a szenvedély uralma alatt, a kozák is csak szolidan játszik a partnereivel. Neki ez azért válik előnyére, mert a szenvedély kitöréséig a játékosok természetét kényelmesen tanulmányozhatja egyrészt, másrészt a kártyák jelzését könnyen elvégezheti.

A kártyák jelzése ugyanis a játék elején történik, bár a jó kozák vár ezzel egy kis ideig még, megtudandó, hogy nincs-e a társaságban egy félkozák, a ki semmi esetre sem várhat a kártyák jelzésével, mert a később bekövetkező figyelemnél ő már nem elég ügyes a dologban.

Általában a játék modorát inkább csak tanulmányozzák, mint befolyásolják, mert ők mindig alkalmazkodnak.