Hármas, hetes, ász - kártyázó oroszok

A világirodalom számtalan remeke meséli el a szerencselovagok - így a kártyások - viselt és hírhedt dolgait. A szerzők életrajzaiból kiderül számunkra e vonzódás oka is, hiszen a literátorok gyakran saját tapasztalataikat élik újra és játszatják el regényalakjaikkal, máskor a környezetükben megfigyelt féktelen játékszenvedélyt és következményeit írták meg. Feltűnően nagy súllyal szerepel a kártyázás az orosz irodalomban. A cári birodalom polgárvilágának beteges játékmániája talán még a közép-európai történéseket is felülmúlja. Lermontov közvetíti számunkra az orosz ember korjellemző filozófiát "Akármit is mond Voltaire vagy Descartes 
- A világ nekem egy pakli kártya…".

A feleség a tét
A legbotrányosabb eset 1802-ben történt. Alekszandr Nyikolaj Golocin herceg, aki nagyvilági naplopóként éldegélt Moszkvában, egy fáraó partin elvesztette hitvesét, Maria Grigorjevna hercegnőt. Kivételesen ismerjük a nyertes személyét is: Lev Kirilovics Razumovszkij gróf, ő is korának hírhedt alakja volt. A XIX. század orosz irodalma aztán bővelkedik a kártyás eseményekben és a hazárdjátékos lélekelemzésében. Krilov panaszkodott is: bármely társasági rendezvénynek éjfél körül kártyaparti lesz a vége. Lermontov, Gogol, Csehov, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev, később Tyendrjakov és Andrejev írásaiban akár az egész mű lehet kerete vagy központi cselekménye a kártyázás, vagy szólhat a játékról és a játékosokról. Ezekre a körülményekre felfigyelve J. M. Lot-man A kártya és a kártyajáték a XIX. század elejének orosz irodalmában címmel kis tanulmányt is szentelt a téma feldolgozására.

Hármas, hetes, ász
Puskin Pikk dámájában (1833) egy ifjú és tehetséges értelmiségi vívódását követhetjük nyomon: három bűvös kártyalap - hármas, hetes és ász - titkának megismerése hajszolja végzetéig: szerelem, gyilkosság és megsemmisülés. Nincs az az érzelem és barátság, mely eltérítené sorsától. Hermann hidegfejű mérnökként ül a játékasztalhoz: "…nem vagyok abban a helyzetben, hogy kockáztassam a nélkülözhetetlent annak a reményében, hogy fölöslegre tehetek szert…". Majd kijelenti: "Takarékosság, mértékletesség és munkaszeretet: ez az én három biztosan nyerő kártyám." Mindemellett hirtelen meggazdagodásra vágyik és a békés és csendes whist világából a szerencsejátékok kíméletlen birodalmába sodródik. Az általa misztikusnak vélt három nyerő kártyalap titkát egy idős grófnő meggyilkolásával szerzi meg. A hármas, hetes és ász azonban halálba kergeti a titok tudóját.

Dosztojevszkij Játékosa is számító. Életfilozófiájában jelen van a megnyugvás gondolata, amikor azt mondja: "Miért is volna a játék rosszabb, mint a vagyonszerzés bármely más módja, például a kereskedés?" Dosztojevszkij szerint a kockáztatás mohó vágya jellegzetes orosz vonás, "egy óra alatt gyökeresen megváltoztathatom a sorsomat." A Játékos még hozzáteszi: "Voltaképpen nem is tudjuk, hogy melyik az ellenszenvesebb: az oroszok könynyelműsége vagy a német módra, becsületes munkával való pénzgyűjtés."

Orosz zeneirodalom
Az orosz zeneirodalom sem mentes a kártyázástól. A játékszer ezekben a végzet sátáni eszköze lesz. Csajkovszkij a Pikk dámából, Prokofjev A játékosból írt sikeres operát. Sztravinszkij művében, A léhaság útjában is főszerepet kap a kártyázás. A főhős először életét nyeri el kártyán a gonosztól, majd lelkét veszíti el az utolsó partiban. Sztravinsz-kij Kártyajáték címmel balettet is írt "három osztásban" alcímmel.

A magyarországi színházak szívesen tűzik műsorukra az orosz szerzők említett műveit. A filmfeldolgozások közül itt A játékos két feledhetetlen adaptációját említjük: az egyiket még 1958-ban rendezte Claude Autant-Lara Gerard Phi-lipe, a másik Makk Károly műve 1997-ben készült Michael Gambon főszereplésével.

Moszkva és Szentpétervár képtárait járva gyakran találkozunk a kártyázással festményeken és grafikákon. A nyugati mesterek munkái – De la Tour, Hals, Jacob Duck, Simon de Vos., stb. mellett szerepelnek itt orosz művészek – Veneszianov, Makovszkij, Plahov, Smelkov, Kalganov – életképei, melyeken fel-felbukkannak Lermontov, Puskin és Gogol játékos alakjai, vagy éppen a kártyázó polgárok, katonák és diákok.

A XIX. század oroszországi nyomdái többnyire a francia mintákat másolva készítették kártyáikat. A képek a múlt század elején nyerték el végleges, oroszos vonásaikat. 1990 után megszűnt az egykori Leningrádi Kártyakombinát fél évszázadon át tartó, kizárólagos kártyagyártási joga. Tucatnyi kis nyomda fogott neki a grafikailag új játékok gyártásába. A feldolgozott témák változatosak, megtaláljuk a fentebb említett szerzők többnyire az "életből mintázott" hőseit is. Legutóbb például Gogol halhatatlan alakjai kerültek egy orosz kártya bubi, dáma, király és dzsóker lapjaira.