Így halt meg Rottenbiller...

...mondja a kártyás ember ma is az osztónak,
ha már agyára ment a kártyacsomag hosszas keverésével.
Régóta kutatjuk a szólás történelmi alapját és a vizsgálódás egyelőre az 1920-as évekig vezet, amikor az adatgyűjtés megkezdődött.

Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály nyelvi szótárában olvashatjuk: Rottenbiller: Hosszas keverés kártyában. [Rottenbiller Lipót (1806-1870) budapesti polgármesterről, aki kártyakeverés közben halt meg.] A szerzők nem hivatkoznak forrásra és csak remélni tudjuk, hogy egyszer rábukkanunk a korabeli újsághírre, visszaemlékezésre, mely megerősíti a fenti véleményt.

A kártyások babonája úgy tartja, hogy legfeljebb ötször (máshol hatszor, hétszer) kell "húzni" a kártyacsomagon, egyébként visszaáll a lapok eredeti sorrendje. Ez a definíció persze sántít és legfeljebb arra jó, hogy korlátozza az unalmas keverés időtartamát.

A NOL fórumán pedig ez olvasható:
az anekdota szerin Rottenbiller Lipót nagy kártyás volt, s a halál is a kártyaasztal mellett érte. Malíciózus kortársai aztán ezt odaforgatták, hogy a kártyázás közben igen hosszasan keverő partnerre így szóltak rá: " ...ebbe halt bele Rottenbiller is..."

És egy hasonló, modern kori história: Orbán Ottó írta
a Barátság a Kádár-korszakban című "falfirkájában":
Körösi József lapszerkesztő (1928-1997) . . . "Halálhírét két lánya közül az egyik telefonálta meg. - Olyan halála volt - mondta a visszafojtott sírástól remegő hangon -, amilyet ő kívánt magának. - Kártyázott a szokásos partnereivel, egyszer csak fölállt, hogy rossz itt a levegő, jár egy kicsit, tett két lépést, visszaült, lefordult a székről, meghalt. - Szép halál - mondtam; csak ez az ostobaság fért ki a torkomon. Azután pedig semmi, csak a csönd, mint a Hamletben, csakhogy ez nem a színház falait világgá tágító képzelet csöndje volt, hanem egy sírgödöré, maga a kisbetűvel írt, földszagú valóság." 1998.

Körösi József lapszerkesztő urat tehát kártyázás közben érte a halál. A kártyások mondását azonban a hasonló körülmények nem változtatják meg.