Játékkártyák katonai célra

Az első ilyen jellegű kártya az I. világháborúban jelent meg. Az amerikai Levis & Cook of Chicago a Playanlearn megnevezésű kártyával az amerikai katonákat segítette volna oly módon, hogy játék közben megtanulhattak volna néhány alapvető szót franciául. A kártya a célját nem tölthette be, kicsit késett, mert mire kibocsátották, addigra a háború véget ért. A késés nem szegte kedvét a gyártóknak. A II. Világháborúban is készítettek kártyákat katonák számára. A legnagyobb példányszámban a frontra szánt és a Vöröskereszt által támogatott kártyapaklikat adtak ki. A kártyákat eredetileg ingyenesen juttatták el az Egyesült Államok haderejének, a doboz felirata szerint kormányzati használatra. Így piacra nem kerülhettek, hanem a hadsereg céljait szolgálták oly módon, hogy a katonák komfortérzetét fokozták a seregben.

Ennél izgalmasabbak azok a kártyák, amelyek már nem a harci szellem felkorbácsolását hívatottak voltak szolgálni, hanem a szolgálat ellátását teljesítették ki. Ezt segítették azok a kártyák, amelyek harceszközök - elsősorban repülőgépek - árnyképeit ábrázolták, s játék közben tanítottak. Szabad fordításban ezeket felismerő kártyáknak nevezték el (recognition). Az árnyképek nemcsak az idegen repülőgéptípusokat mutatták be, hanem a saját és a szövetséges repülőgépek képeit is. Az elérendő cél kettős lehetett.

Az egyik, hogy idegen repülőgép feltűnése esetén, felismerjék azokat, s elrejtőzhessenek előlük, illetve a gépeket a földről megsemmisíthessék. A másik, hogy ennek ellenkezőjét is elérjék, azaz még véletlenül se lőjenek olyan gépre, amelyik a saját erőket támogatják. Felismerő-oktató kártyacsomagot adott ki 1942-ben a British Air Ministry Aircraft Recognition Silhouette néven. Ez összesen négyszer 52 lapot jelentett, mindegyik paklihoz kóddal. A katonai hasznosítást a díszítetlen dobozon felirat jelzi: "Official Use Only".

Nemcsak a harcoló katonákat, hanem a fogságba kerülteket is próbálták segíteni játékkártyákkal. A II. világháború alatt az amerikai The United States Playing Card Company cég titkos hadművelet részeként az amerikai hadsereg részére olyan kártyákat gyártott, amelyet német hadifogságba esett katonáknak küldtek meg álcázva jótékonysági cél leple alatt. A kártyák speciális módon készültek. A lapok normál használat esetén nem különböztek más kártyalapoktól, azonban ha benedvesítették őket, akkor a lapok képei térképdarabokká változtak át. Így, ha megfelelően kirakták őket, akkor segítették a szökést vállaló katonákat a menekülési útvonal megtalálásában. Ennek a kártyának az emlékére 1990-ben a gyár emlékkártyát bocsátott ki, amely azonban a szokásos kártyaképek helyett, már csak a menekülési utat segítő térképet ábrázolta.

A kártyák katonai célú felhasználása a II. világháború után is folytatódott. A vietnami háború alatt a kártyát a pszichikai hadviselés céljaira is felhasználták. Ez a hadviselés egy kártyalapot érintett, a pikk ászt. Ugyanaz a cég, amelyik a hadifogságból való szökést segítette elő kártyáival, most a vietnami háborúba is bekapcsolódott. BicycleŽ Secret Weapon megnevezéssel olyan paklikat gyártott, amelyek csak pikk ászokat tartalmaztak. A történet szerint a szőnyegbombázást megelőzően szórták le az érintett területekre, hogy ezzel a lakosságot és az ellenséges haderő katonáit megrémisszék.

Alkalmazásának másik módja volt, hogy a megölt ellenséges katonák holttesteit jelölték meg ezekkel a lapokkal. A hadviselést arra alapozták, hogy a vietnami lelkület szerint a kártyalapok jelentéssel bírnak, s a pikk ász a halált jelenti. A kártyalapok ilyetén való alkalmazásának története vitatott, de mint kultúrtörténeti érdekesség mégis említést érdemel. Akit érdekel mind a történet, mind a pikk ász alkalmazásának sikere, az megtalálhatja angol nyelven az erről szóló részletes cikket a következő linken. - LINK

A kártyagyártó a honlapján megemlíti, hogy a kormány kérésére gyártottak ilyen paklikat. A történet pedig megjelenik a kanadai Dart Flipcards Company The Death Card - La Carte de Revenge pikk ász lapján.

Talán ennek a továbbélése az, hogy az iraki háború céljaira kibocsátott Most Wanted! pikk ász lapján Saddam Hussein arcképét helyezték el. A kibocsátott pakli célja az volt, hogy kártyalapokon szerepeltessék az iraki politikai élet legbefolyásosabb, legveszélyesebb résztvevőit, s így segítsék az amerikai katonákat abban, hogy felismerjék ezeket a személyeket. A pakli sikeres volt, hisz, ahogy Jánoska Antal egy korábbi cikkében írta, 27, a kártyacsomagban szereplő személyt sikerült elfogni.

Ezzel az utolsó kibocsátással valószínűleg nem fejeződött be a történetünk, csak szünetel. Ez még akkor is így van, ha a lapok története néha dicsőséges, néha nem. Ne feledjük, erről nem a kártyalapok tehetnek, hanem a használóik. | Facsar Mihály