Kártyacsomagolások

A játékkártyákat jellegzetes tulajdonságaik miatt a gyártók kártyacsomagolással látták el már a 15. századtól kezdve. A 32, 52 vagy ennél nagyobb számú lapot papírburkolat fogta össze egy csomaggá. Egyszerű, olcsó termékeknél a játékra vonatkozó információkat is hordozó papírcsomagolást használtak. Ritkábban - elsősorban a luxuskártyának is nevezett, rézmetszetű, gazdagon díszített játékokat - karton-, fa- vagy fém dobozkákkal, bőr tokokkal, textilzsákocskákkal árusították. Ezek a tárolás és esetleges szállítás rendeltetésének is megfeleltek. A lapok így nem hullottak szét a fiókokban, nem hevertek összevisszaságban a polcokon. Az utazó, a katona és a diák zsebben, táskában is magánál tarthatott egy játékkészletet, a sérülés és lapelhagyás veszélye nélkül. Ha bepillantunk a kártyakészítés öt évszázados európai történetébe, láthatjuk a csomagolási szokások változásait, olykor meglepő eredményét.

Kártyacsomagolás - Whist kártya csomagolás, 1840 k
1910 - Tarokk kártya papírburkolat, 1910 k.

A 15-19. század jellegzetességei voltak a fa nyomódúcról írópapírra nyomott csomagolóívek. A kártyacsomagolások díszítésére egyszerű ornamentika mellett sorozatjelek, kártyalapok rajzai, a készítés helyére utaló címerpajzsok és a metszetek részletei szolgáltak. A kártyacsomagolás rendeltetése, hogy a gyártástól a fogyasztásig együtt tartsa a csomag lapjait és kötelezően tájékoztasson a tartalomról, minőségről és a gyártóról.

Nem véletlenül írtunk a kötelezettségről, hiszen - most csak a hazai viszonyokat ismertetve - 1850 után a kártyagyártás szigorú szabályozását vezették be Magyarországon is. A pénzügyigazgatás jelentős adóbevételhez jutott a játékkártyák kereskedelméből, így érdekében állt a kártyaforgalom ellenőrizhetőségét biztosítani. Éppen ezért rendelete kimondta, hogy minden kártyacsomagolásnak tartalmaznia kell a gyártó nevét, a működés helyét - esetleg pontos címét -, a kártya típusát, lapszámát, gyári mintaszámát.A forgalomba hozott kártyacsomag meghatározott lapjára adóbélyegzés lenyomata került. Ennek megfelelően a csomagolásokon a gyártó kör alakú nyílást vágott, helyet hagyva a bélyegzésnek. A 19. század végén a gyakori visszaélések miatt zárjeggyel is el kellett látni a kártyacsomagolást. 1882-től csak ilyen szalagcsíkkal kerülhettek forgalomba a játékok.

PI1811 - Magyar kártya papírburkolat, 1935 k.

A korabeli kártyagyári ajánlatok tucatárai arra engednek következtetni, hogy az egyes kártyatípusokat tucatonként, gyűjtőcsomagolásban adták át a kereskedelemnek. Durva, tartós, nyomat nélküli papírívek védték a kártyákat, apró címke vagy kézírás jelezte a tartalom jellegzetességeit. A 20. század második felében sok gyártónál ez a szokás annyiban változott, hogy a gyűjtőcsomagolás nyomtatott díszítést kapott, és a fogyasztói csomagolásnak reklámhordozó szerepe lett. A játékkártyák az áruházak, trafikok és játékboltok polcain látványosan, figyelmet felkeltően tudnak megjelenni.

A modern idők a csomagolás egyszerűsödéséhez vezettek. Segített ebben, hogy 1950-ben eltörölték a kártyabélyegzés és zárjegy intézményét. A papírburkolatot követte a kartondoboz, majd a celofán. Utóbbi egyik hátránya, hogy a csomag felbontása után nem alkalmas a kártyák további tárolására. A másik pedig, hogy megszűnik a csomagolás reklámfelület funkciója. Előnye viszont a költségcsökkentés mellett, hogy a kártyacsomag egy jellegzetes lapja és a kártya hátoldala láthatóvá válik. A sokáig korszerűnek tartott műanyag csomagolás - kártyák esetében ez kártya méretű dobozka - előnye, hogy hosszú időn át együtt tartja és megvédi a kártyalapokat. A 20. század második felében - talán praktikus okok miatt - a kártyagyártók visszatértek a kombinált csomagoláshoz: a belső celofánt csinos kartondobozokkal egészítik ki, melyek aztán otthonunkban akár dísztárgyként is a játékkártyák tárolói lehetnek.

Civertan - Magyarországi kastélyok, kartondoboz, 2008.

Az egyedi csomagolások között is említésre méltók a a fa dobozkák. Iparművészeti gyűjtemények gyöngyszemei a régi, faragott, esetleg berakással, kézi festéssel díszített kártyatartók. Az ilyen garnitúrák kiegészítői lehettek a játékzsetonok, számolótáblák vagy lapok. A könyv alakú kártyatartók fedelén a felragasztott kártyalap mellett gyakran ott a felirat: Az ördög bibliája.

A gyártók ötlettára a csomagolásban is kimeríthetetlen. Ismerünk Németországból cipőpaszta fém dobozának álcázott, kör alakú dobozkát, de megesett, hogy a halkereskedő konzervdobozba rejtette a reklámként osztogatott német kártyát. Indiában a legutóbbi időkig a nagy számú - 96-364 - lapból álló játékokat kézzel fa dobozkában, ritkán selyem zsákocskákban árulták, melyek egyben a vidék jellegzetes népművészeti cikkei voltak. Meg kell emlékeznünk még a reprodukciók új hullámáról, amikor könyvkiadók, köz- és magángyűjtemények készíttetik el egy-egy kártyarégiség hasonmás kiadását, s ennek része a korabeli csomagolás is.

Hofamterspiel - Hasonmás kiadás díszdoboza, 1991.