Kártyás adomák Gracza György gyűjteményéből

A napi költség

Rudolf trónörökös egy izben Németországban vadászván, mint I. Vilmos császár vendége a letzlingeni vadászkastélyban tartózkodott. A vadászat után a fejedelmi vendégek billiárdot játszottak. A császár nyert, s nem sokára hálószobájába vonult pihenni. Rövid idő mulva azonban visszatért s látván, hogy vendégei kártyát kevernek, kérdezte, hogy miféle játékot játszanak.

- Oh, felség, ártatlan gyermekjáték; "nasivasi"-nak hívják, - felelt mosolyogva az egyik főherceg.

- Akkor én is játszom, - felelé Vilmos császár és megtette a tallért, a melyet az imént a billiárdon nyert.

A császár nyert s a két tallért zsebébe csúsztatva, távozni készült.

- Felséged még megteheti ezt a két tallért is, - figyelmeztette a fővadászmester

- Köszönöm szépen, a mai költségem már fedezve van, - szólt az agg uralkodó és mosolyogva eltávozott.

Milán király és a gibic

Milán, a számüzött szerb király tudvalevőleg igen otthonos volt a játéktermekben. Egy alkalommal óriási összeget vesztett a kártyán, a mi igen idegessé tette. A játék után fölemelkedett helyéről, és a mikor megfordult, egy urat pillantott meg, a ki mint gibic mozdulatlanul állt a háta mögött.

- Az ördögbe, márki, ön mindig szerencsétlenséget hoz reám, ha a hátam mögé áll, a mikor játszom! - mondotta neki Milán gúnyosan.

A gibicelő márki nem vesztette el hidegvérét s nyugodtan így felelt:

- Ez csak babona, felség! Hiszen nem állottam a háta mögött, a mikor trónját elvesztette.

Milán elpirult és szó nélkül távozott a teremből.

A vő

- Nos, hogy vagy a vőddel megelégedve?

- Nagyon derék ember, csak kártyázni nem tud.

- Hisz annak csak örülhetsz.

- Igen; csak az a baj, hogy ámbátor nem tud kártyázni, azért mégis mindig játszik.

Különös sírirat

Szűk volt neki már a vármegye, feljött hát Budapestre. Nem tanulmányai folytatása végett ám, hanem mulatni, élvezni. És élvezett. Fenékig üríté az édes örömök mámorító kelyhét. Dorbézolt, szeretkezett, kártyázott. Egy rövid év leforgása alatt 40 ezer korona adósságot fizetett ki helyette az apja, ki a délvidéken gazdag földbirtokos volt.

Egy ízben sokat veszített a kártyán. Fizetni nem volt képes, zálogba tett becsületszavát tehát egy golyóval váltotta ki. Öngyilkossá lett. Az apja hazavitette a holttetemet, s illő gyászpompával helyezteté örök nyugvóra; aztán drága márványsíremléket helyeztetett hantjai fölé, a melyen nagy aranyos betűkkel csupán ez a jellemző mondat volt fölírva: Itt nyugszik 40,000 korona.

Leleményes adós

Kártyáznak a kaszinóban.

- Fizetsz Peti bácsi húsz koronát.

- Hozom.

- Nem addig van az! Ambiczionálom magamnak, hogy tudok rajtad kártyaadósságot kisrófolni. Rámába akarom tétetni a húsz koronás bankjegyet emlékül az utódaimnak.

Aztán találkoznak másnap, harmadnap és untalanul járja a sürgetés:

- A húsz-koronásomat, öreg!

És untalanul ismétlődik a felelet:

- Ne siess, öcsém!

Végre névnapra és nagy áldomásra gyülnek össze. Pali bácsi mondja az ünnepeltre, a kinek még mindig tartozik, az első pohárköszöntőt, a mely végződik ekképen:

- A mi derék férfiúnkat, megyénk ékességét az Uristen éltesse egészen addig, míg én megadom neki azt a húsz-koronát, a mit rajtam követel...

Nem is kérte tőle a húsz-koronást többé senki.

Kártyázás közben

- Ohó, kedves bátyám, ez nem járja! Az előbb mikor tököt kértem, nem adott színre-színt.

- Tévedés, kedves öcsém, mert én színvak vagyok.

A kártyás hasonlata

Hölgy: Nos, mit szól a vidékünkhöz? Ugy-e gyönyörű?

Ur (szenvedélyes kaláberező): Olyan szép, mint egy kvart-ász-béla rekontrával.

Bisztosíték

Apa: Azt hiszi ön, hogy leányommal boldog lesz?

Kérő: Bizonyára! A kártyán mindig veszitek.

Találó megjegyzés

A pákozdi csata után, a hires retiráláskor Jellasich Győrben kissé megpihenvén, a tisztek leültek kártyázni. Maga a bán is közéjük telepedett, s ő adta a makaó-bankot. Szerencsésen járt neki a kártya, s a jeles férfiú csakhamar teli bankkal megretirált.

Az egyik hadnagy, aki sokat vesztett, maró gúnynyal odasúgott a társának:

- Kedves vezérünk igen szerencsés. Csaknem minden harmad-negyed nap retirál.

KI az okos ember?

- Látod, most elkártyáztad a pénzedet, - pirongatja az asszony a férjét. - Minek jársz a kávéházba? Okos ember a feleségére hallgat.

- Ej, - válaszol idegesen a férj, - okos embernek egyáltalán nincs is felesége!

A keserves nóta

- Húzzál egy keserves nótát, more! Mindent elvesztettem a kártyán.

- Soh'se bántsuk, téns uram. Ugy is meglesz a keserves nóta otthun azs assonytól.

1. Egy játszma piké - asztal felett és asztal alatt.
A Borsszem Jankó karikatúrája, 1875.

2. Skíz
A Borsszem Jankó karikatúrája, 1875.