Kártyázás = szerencsejáték?

"Fortuna szekerén okossan ülj,
Ugy forgasd tengelét, hogy ki ne dülj . . ."
Részlet Faludi Ferenc verséből

A modern idők emberének legfőbb szabadidős tevékenysége a játék. Ezek közül is kiemelkedik a kártyajátékok köre, s talán nem tévedünk, amikor minden idők legnépszerűbb játékszerének tartjuk a játékkártyát. 600 éves európai jelenléte nyomot hagyott nem csak az ipar- és szépművészetekben, irodalomban és zenében, de minden társadalmi réteg kultúrájában is. Angliában és Franciaországban Hoyle-féle gyűjtemények és játékenciklopédiák kerültek kiadásra már a XVIII. században. A leírások százával közlik a kártyalapokkal játszható időtöltések körét. A szerzők a játékok természete, jellegzetességei alapján csoportokba sorolták az ismertetett játékokat.

Kártyalexikon

Magyarországon - a Középkor városi-, egyházi- és céhes tilalmait nem számítva - Mária Terézia óta (1768) név szerint is törvénybe foglalták a tiltott játékokat. A törvényalkotó látszólag egyértelműen fogalmaz: szerencsejáték az, melynek kimenetele mindenben a véletlenen múlik. Viszont senki nem írta még le, hogy milyen határnál van a választóvonal taktikai, ügyességi és szerencsejátékok esetében. Korrekt képlet aligha állítható fel, hiszen minden játékban fontos körülmény a személyes és külső tényezők halmaza.

Sokak számára a kártyázás nem szakítható el a kockázattól. Jelképes- vagy valós tétekben játszani szórakoztatóbb és izgalmasabb, mint anélkül. Amikor a szerencsejátékokból kivesszük a tétet, a játék unalmassá, szinte értelmetlenné válik. A legtöbb kommersz játékban is jelen van a pénz, de mint elődeink megfogalmazták, "a tarokkot (ultit, bridzset, römit) pénzre és nem pénzért játsszuk". Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a dicsőség az elsődleges cél, a jelképes tétek csak velejárói és nem meghatározó kísérői a játékos óráknak. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen környezetben és milyen társadalmi közegben élő emberek játszanak együtt. A taktikai játéknak, olykor szellemi sportnak kikiáltott kártyázásra sem sikerült eddig általánosan elfogadott szabályozást kialakítani. Talán a bridzs, tarokk, ulti és römi - előbbi három ütéses kártyajáték - sorolható ide.

A sanszjátékoknál egyértelmű a véletlenszerűség túlnyomó, olykor kizárólagos szerepe. A szerencsejátékok barátai, akik képesek objektíven tekinteni szenvedélyük tárgyára is elismerik, hogy játékuk legfontosabb eleme a szerencse, hiszen a játékosnak döntési lehetősége csupán a játék pénzügyi részében van. A kártyalexikonban megfogalmazott definíciókra támaszkodva állítjuk fel a kártyajátékok besorolását. A mesterséges csoportosítás elsősorban gyakorlati szempontok (hány személy és milyen kártyával játszik) és a játék jellege alapján rendszerez. Utóbbi ismérvek szerint:

Egyszerű ütéses játékok:
a megszerzett ütések számát értékelik: bridzs- és whist változatok, piké, preferánsz.

Komplex ütéses játékok:
az ütések minősége az elszámolás alapja, azaz a kézlapok ismeretében előre bejelentett vállalkozások teljesítése. Pl. tarokk, rablóulti.

Lerakó játékok:
csak osztott vagy húzással bővíthető, cserélhető lapokból kombinációk lerakása. Ilyen a römi. kanaszta, kaszinó, lórum.

Lapfogyasztó játékok:
a kézlapok valamilyen elv szerinti lerakása. Pl. kommersz makaó, svindli.

A hazárdjátékok játéktechnikai/elméleti
jellegzetességeik alapján képeznek csoportokat.

Ütéses hazárdjátékok:
angén, ramsli, lengyel bank; meghatározott, vagy a többieknél több ütést kell teljesíteni. A bankból is ennek arányában részesülnek a játékosok.

Sorozatépítő hazárdjátékok:
az asztali- és kézlapok egyezőségénél meghatározott összeg nyerhető. Ilyen játékok többek között a newmarket és a michigan.

Összehasonlító hazárdjátékok:
a résztvevők által birtokolt pontszám vagy lapkombináció erősorrendje dönti el a tétek sorsát. A valóban játékos szakaszt pénzügyi akciók sorozata váltja fel, amikor a tétek szabály szerinti vagy korlátlan növelésével lehetőség van bármilyen lappal megtéveszteni, megfutamítani, azaz tétjeiről való lemondásra  késztetni az ellenfeleket. Pl. baccarat, brag, póker, smén, ferbli, tűz.

Sanszjátékok:
meghatározott lapra, színre, páros/páratlan számra, figurára lehet fogadni.  Általában a bank lapja / tétje áll szemben a játékosokéval.  Pl. fáraó, kopka, nasivasi, trente et quarente.

A szerencsejátékok varázsa az egyszerű, bárki által néhány perc alatt elsajátítható szabályokban, a gyors ritmusban és a nyeremény ígéretében rejlik. Különösebb szellemi próbára nem teszi gyakorlóját és a divatjátékokba a társasági élet aktuális szokásai és a környezet hajszolja a tömegeket. És persze részese ennek az üzletnek és hajszának a modern újságírás és televíziózás is. (Nem tisztünk itt foglalkozni a játékos társadalom jellemhibáival, mely a szenvedélybetegségig fajulva beláthatatlan egzisztenciális problémákba sodorhatja áldozatát és környezetét. Legyen ez mágusok, lélekbúvárok és az orvostudomány feladata.)

A hazárdjátékok egyik jellegzetessége, hogy az egymást követő játékokban semmiféle objektív törvényszerűség, nyerési szisztéma nem érvényesül. (Ezt a szabálytalan, nem definiálható ritmust szívesen nevezik lapjárásnak is.) Szerepe van viszont a játékos jellemének, mely tulajdonságok kedvezően vagy hátrányosan befolyásolhatják a játék végeredményét. Itt már szó sincs játékról, pusztán a nyerés/visszanyerés lehetősége a fő motiváció. Pozitív tulajdonságok: nagyvonalúság, bátorság, kockázatvállalási- megtévesztő képesség. Negatív tulajdonságok a felsoroltak ellentétei, illetve könnyelműség, hiszékenység, túlzott nyerési vágy, más jellemhibák - sorolja a Kártyalexikon cikkírója.

Minden kártyajáték - de általában minden játék - jellemzője a véletlen, vagy szerencse elemek szerepe. Mért adatok hiányában saját tapasztalatunk nyújthat eligazodást. És mint látni fogjuk, hasonló képességű és tapasztalatú játékosok körében a hosszú távon elért eredmény közelít a nullához. Azaz a mintánk szerinti ütéses kártyajátékban az egy év alatt négy állandó játékos részvételével lejátszott 8000 játszma végső teljesítménye valamennyi fél esetében közel 25 %, azaz kb. 2000 nyert játszma. A konkrét események szerint:

A részeredmények tekintetében az arányok 20 és 30 % között mozogtak, soha nem lépve át az alsó és felső határt. Minden játékos teljesítményében kimutatható egyes szakaszokban nyerő- és vesztő széria, melyek hosszú távon kiegyenlítették egymást. A legkedveltebb játékok "tudás / tapasztalat" - "szerencse" arányát vizsgálva megoszlanak a vélemények. Probléma önmagában az is, hogy személyenként változhat ez az arány.

Becslésünk hosszabb játéksorozatokat vizsgálva - és ezt 30 éve aktív játékosok is elfogadták - az alábbi rangsort állíthattuk össze:

Az ütéses és gyűjtő-lerakó játékokban alkalmazott lapcsere, a játékcél megválasztása, lejátszásnál az ütéshez adott vagy eldobott lap minősége, stb. elemek jelentős súllyal vannak jelen. Fontos körülmény a páros játékokban a partnerek szerepe és a játékosok közötti megengedett kommunikáció minősége.

Utóbbi 6 játék mindegyikénél valójában 0-100 lenne az arány, hiszen az osztott lappal egy olyan állapot jön létre, melyre a játékosnak nincs befolyása. Pusztán a játék jellegzetességei alapján számoltunk. Nem része a becslésnek a játék pénzügyi szakasza, a licitálás, melynek szerepe és körülményei a fentebb leírtak miatt kezelhetetlenek, semmiféle képlet vagy rendszer felállítására nem adnak lehetőséget.

Az elmúlt években érdekes kísérletek zajlottak a játékos társadalomban. Az ulti és tarokk klubok (a bridzzsel itt szándékosan nem foglalkozunk) játékokat teszteltek, amikor több játékos csoport ugyanazzal a kiosztott lappal ült le az asztalhoz. Az eredmények értékelése meglepő eredményeket produkált. Hasonló eredményt csupán az esetek 60-70 %-ában értek el. A legfeltűnőbb eset az volt, amikor ugyanazokból a lapokból 8 játékasztalnál 8 különböző teljesítményt mértek! Természetesen ennek is sajátos okai vannak, melyeket egy körültekintő és alapos tanulmányban érdemes lehet elemezni.

Ami fokozza a véletlen szerepét és növeli az ésszerű játékkockázatot, inkább emberi tényezőkre vezethető vissza. Ezek a tényezők pedig - rangsor nélkül - a megfigyelőkészség, emlékezőtehetség, intelligencia, jellemismeret, habitus, szellemi állapot, fáradtság, virtus. A társas együttlét általános kísérője az alkoholfogyasztás, mely jelentősen befolyásolja az imént soroltakat. "Korlátozott alkoholfogyasztás emeli a játék színvonalát!" olvashatjuk kártyás rendezvények mottójaként. És valóban, az elfogyasztott alkohol negatív hatással van a játékos döntéseire.

Szándékosan nem foglalkozunk az on-line kaszinók világával. Mint programozó és szenvedélybeteg barátunk állítja: "ami programozható, az manipulálható is." És pusztába kiáltott szó, hiszen a közelmúlt nagy bukásai sem befolyásolták a játékos társadalom szokásait és szenvedélyét. Olyan játékoknál, ahol egy bizonyos lapból több játékcél is teljesíthető, avagy kártyalapok kerülnek kicserélésre, a komputer-világ tehetetlen, hiszen szubjektív döntések mérlegelésére, végrehajtására még nem találtak fel játékprogramot.