Ki tud róla?

Förrégel professzor kártyagyűjteményének nyomában

A játékkártyák történetének kutatását, tárgyi emlékeinek gyűjtését és bemutatását számos, a témára szakosodott múzeum és magángyűjtemény vállalta fel. A históriát és ikonográfiát terhelő hipotézisek és manipulációk felszámolása tudásunk gyarapodásával napjainkban is folyik.

Ritkaságok egy német magángyűjteményben

Érdekes cikk jelent meg a 8 Órai Újság 1935. március 2-i számában. A P.L. monogrammal aláírt riportban a kártya tudósának nevezett „Förrégel professzor” patinás ládikáiban rejtőző, réges-régi játékkártyák lapjainak tartalmát villantják fel a pillanatképek. A szöveg nem segíti a fentebb említett célok elérését, sőt újabbakkal gyarapítja azokat. Nem tudjuk meg, ki volt „Förrégel professzor”, a gyűjtemény helyére sem utal a szerző. A tárolás helye vélhetően egy közgyűjteményi raktár lehetett. Ráismerünk viszont néhány, egykor valóban kedvelt játékszerre. Egyes tárgyak leírása pedig újdonsággal szolgál.

„Szentek, anyósok, rébuszok közt az ördög bibliájának múzeumában
Ahol a tökfilkó, meg a skíz históriáját gyűjtik

A múzeumok általában impozáns és ünnepélyes külsejű épületek, elmúlt évszázadok tündöklő és komor emlékeit őrzik és az ember ünnepélyes megilletődéssel szemlélgeti a dicső ősök súlyos buzogányait, fényes páncéljait. Van múzeuma a történelemnek s a művészetnek, és a sok pesti múzeum között a kártyának is akadt értékes gyűjteménye. A pesti kártyamúzeum: a pagát ultimó, a skíz, a tökkirály, a Stüsszi vadász dicső, sokat forgatott ősei két kis ládában pihennek mostoha körülmények között: csak néha kerülnek napfényre a raktárból.

Szines, megfakult, tépett szélű lapok tarka gyűjteménye az ördög bibliája, amelyről egy középkori kódex azt írta, hogy a kártya ott született meg, ahol az emberiség bölcsője ringott, - a paradicsomban.

Itt vannak a hosszúkás trappola kártyák, amelyeken a serleg, a bot, a kard és a pénz képviselik a négy színt: fametszetű rajzok ékeskednek rajta.

Ezekkel a kártyákkal játszottak a worcesteri zsinat idejében - mondja a kártya tudósa, Förrégel professzor. Akkoriban egész Európában betiltották a kártyajátékot és pápai rendeletet adtak ki, amely megtiltotta bárkinek, hogy bármely testrészét eljátssza. A kártya Kínából került hozzánk a szaracénok révén és innen ered az ördögöknek titulált pogány, vad szaracén harcosokra célozva, „az „ördög bibliája" elnevezés.

Tarka összevisszaságban perdülnek a lapok az asztalra. Kacér menyecskével itt ékeskedik a Fortuna Szerentse Lap, mellyel a pozsonyi országgyűlés idejében dámák játszottak, mégpedig az egykori dokumentumok szerint oly hévvel, hogy sokszor leszedték egymás kontyát, megtépett köntössel kerültek haza és a kortárs tanúsága szerint eljátszottak még férjeiket is. A pozsonyi diétán a férfiak sem viselkedtek különbül, úgy, hogy országos rendelet tiltotta meg a szenvedélyes játékosoknak házastársaik eljátszását.

Itt van a bécsi Zauber-Pantomims 45 lapos kötege, valamint Palerno Antal úr özvegyének Mulató Kártyája, amely „ötven kérdésekből és ötven feleletekből állandó”. „Kíván-e másoknak tetszősebb lenni? - kérdezi a kártya, amire így szól a válasz: ,Hahaha, igen helyesen van, de még sem úgy." „Szeret-e engemet?" - folytatódik a pajzánkodás, mire az óvatos válasz így felel: ,,A’ mint’ az környülállások vagynak."

Egy bizonyos trieszti kereskedő, Antonio Rubio saját kezűleg festett kártyákkal tarokkozott hosszú utazásai alatt. Sajnos, Rubio mester jellemét nem egész előnyösen világítja meg ez a történelmi dokumentum, mivel meg kell állapítanunk, hogy a kártya rendkívül alkalmas volt a hamis játékra.

- Amíg a svájci kártya győzelmesen tért nem hódított Európában, - magyarázza a tudós professzor hűvösen, - addig a legcifrább összevisszaság uralkodott a kártyák között. Van itt például egy csomag magyar kártya, amelyben a tök kilences kardtáncot járó magyar vitéz, a zöld felső kuruc lovas, a zöld hetes pedig pipázó, pocakos Pató Pál úr szerű jelenség.

A kártyák az eleven, ezerarcú élet emlékei. Mennyi szenvedély, izgalom tapadhat ezekhez a lapokhoz. Itt van például az egyetlen csomag európai dominókártya, amelyre reszketeg betűkkel van felírva, hogy „kapható a Kis Mező-utcában Pesten". A dominókártyák egykor nagy divatban voltak éppen úgy, mint a ma már ismeretlen szabályú Punktier kártyák. Csodálatos miniatűr kartonlapok kerülnek elő a dohos paksamétából, majd a híres L’orade francaise egy megtépett példánya, amellyel állítólag a jósnők koronázatlan királynője, a híres Lenormand asszony mondott jövendőt.

Van itt szerencsekártya is a következő felirattal: „Szerentse kártya Melyben Gazdag, Szegény, Öreges, Iftyú, Legény, Lyány, Házas, Nőtlen olvashatja Szerentséjét." Bölcs tanácsok és kitűnő intelmek vannak például a tök hetes lapján. „Komor ábrázatod szomoriíja a jó szüveket."

„Tűrj mindeneket békességgel, majd jobban leszen." A veres királyon viszont azt olvashatjuk, hogy egy derék ember haragszik reánk és ad megszívlelendő jó tanácsot: „Ójjad magadat a vigyáztalan házasságtól."

Van olyan kártya, amelyen a négy színt - ki tudja, mi okból - a bajazzo, a bivaly, a szív és a kos helyettesíti. Mit játszhattak ezekkel a lapokkal, ma már senki sem tudja. Csak a kártya maradt itt, a lapokat forgató kezek és a játékot kifundáló agyvelők rég elporladtak.

Csudálatos találmányai voltak a bűbájos biedermeiernek. Van itt kártya, amely természetrajzzal es a szentek életének adataival van telerajzolva.

Furcsa, több részből álló, mozgatható figurákkal ellátott kártyák kerülnek elő. Kocsi halad a sziklás úton és egy lap elhúzása után a négylovas fogat pompás rózsaligetben fut tovább. Van anyóskártya: anyósok rémtetteinek ábrázolásával. Más lapokon a színeket és figurákat belekomponálták a rajzba, például a káró a katona gallérjában és mandzsettájában, a szív görög amphorában fedezhető fel. Csak józan kártyások számára találták fel ezeket a lapokat: néhány pohár bor után már senki sem tudott játszani.

Elmúlt évszázadok halhatatlan szenvedélyének tarka lapjai peregnek vissza a két kis ládikában. Régente találékonyabbak voltak az emberek: a kártyajáték változatosabb volt, olyan, mint a földrajz. Ma egyszerűbb a kártya, csak a hozzáfűződő botrányok tarkábbak.

- Uniformizálódunk, - morogja mérgesen a professzor és becsapja a láda fedelét.”

Más dolgunk nem marad, mint megtalálni a titokzatos tudós professzor ládikáit – ha léteznek egyáltalán.

A leinfeldeni játékkártya múzeum