Lórum nyomozó

LÓ+RUM = LÓRUM???? Vagy mégsem?

A nemzeti lórum-kutatás régi adóssága, hogy mindeddig nem lelt magyarázatot a lórum néven ismert, mára gyermekmulatsággá szelídült társasjáték eredetére, nevének jelentésére. A kártyajátékok történetében számos esetben találkozunk hasonló problémával. Szép példa tudatlanságunkra a magyarok által játszott Paskievics-tarokk, nevének megfejtése továbbra is várat magára. A következő sorokban lórummal kapcsolatos tudásunkat foglaltuk össze, egészítettük ki újabban megismert adatokkal.

A Magyar nyelv történeti-etimológia szótára (1970) 1916-ból idézi a játék első említését:

"Én már ma játszottam! ... Igaz, hogy csak lórumot a New-Yorkban" (Kolozsvári Hírlap, nov. 29.)

„Ismeretlen eredetű. Sem idegen nyelvekből nem tudjuk kimutatni megfelelőjét, sem valamely magyar szóhoz nem tudjuk kapcsolni. Bizonyosan régibb, mint a rendelkezésünkre álló első adat.”

A kártyajátékok történetének nagy könyve ennél többet mesél.

1909-1911: Élünk a gyanúval, hogy a lófuttatásokon szerény sikerrel versenyző, Lórum névre keresztelt paripa a kártyajátékról kapta nevét.

(Korábban és később is feltűnnek derbiken a „kártyás” lovak: Patience, Bezigue, Ferbli, Pagát, Piros király, stb. nevűek.) Figyelemre méltó, s talán nem véletlen, hogy a Lórum név első alkalommal a lóversenypályán tűnt fel! Réges-régen egy galopp látogató öregúr említette, hogy a lórum nevű kártyajátékot lovászok és zsokék találták ki az alagi istállóban. A játék tétje nem aprópénz volt, hanem a vesztes rummal vagy pálinkával vendégelte meg a nyerteseket. Néhány nevet is említett, de ezek az 1960-as években nem kerültek lejegyzésre. (Akkor még nem sejtettük, hogy milyen fontos eleme lehet ez a kártyajáték történelemnek.) Lórum báró Ütricht Zsigmond tulajdona volt. 1909-ben tűnt fel a versenypályán, ekkor 1000 koronáért árulta gazdája. 1910-ben báró Baich P. hadnagy színeiben futott, a versenyeken maga a tulajdonos ült Lórum nyergébe.

1911: A Pesti Hírlap névtelen rímfaragója írta: „Pitykézünk, gombozunk avagy kártyázunk. Járja a körmönfont, de népszerű lórum.” Ugyanekkor a Pesti Naplónak Bánffy Dezső budapesti szobrára küldött 7 korona 90 fillért egy ceglédi lórum-társaság.

1914/1: a Kakas Márton március 1-i számában leltünk egy kis történetet:

„A lórum a legújabb narkotikum. Szedik nappal, éjjel, délelőtt és délután. Nem porban szedik, hanem füstben. A kávéházi füstben. Az ember kap nyolc lapot a szer rögtöni hatásaképen, az ember egy reflexmozdulattal betesz egy koronát és azt mondja, hogy: kezdem ászon. Ki is tesz egy ászt. A másik ember (mert ezt a narkotikumot úgy mint az ópium-barlangban az ópiumot, társaságban élvezik) felbődül és aszongya „na te belémkezdtél“, a harmadik csöndesen röhög. Mikor kitesznek még egy lapot, a harmadik, ki eddig csöndesen röhögött és kiben a szer már hatni kezd, dühöngve szól „környomás“, az első ember ijedten morzsolja az ujjait, és akkor látja, hogy két király lap el volt takarva, - „marha, marha, minek kezdtem ásszal“; környomás mondja a harmadik rekedten, az első pedig kitesz reflexmozgás-képen 40 krajcárt, ez így megy reggeli négy óráig. Akkor bódultan fölkel és hazamegy.

- Királlyal kellett volna - mondja - akkor a Svarc benn marad, akkor ásszal, környomás kaptam volna kettő hetvenet. - Közben hazaér. A házmesternek azt mondja, majd holnap. A házmester, akinél új lakó, dühös, hogy adós marad

- Jól kezdi - morogja dühösen

- Mi az, hogy jól kezdem - kérdi az ember - jól kezdem, ha királlyal kezdtem volna!”

1914/2: a Népszava marasztalta el cikkében az egyetemi ifjúságot a bakkara, lórum és ferbli gyakorlása miatt.

1914/3: Novemberben egy somoskőújfalui kártyás 5 korona lórum-nyereményét küldte el a Pesti Hírlap katonák karácsonyára szervezett jótékonysági akciójára.

1914/4: A Színházi Élet anekdotája: Tyutyu készen van

„Pár hét óta egészen különös járvány hódit egész Pest-Budán, de különösen a New-York kártyaszobájában. A járvány áldozatai nem alsóznak, megvetik a csöndes tartlit, az altató tarokkot, az izgalmas bakkot, nem érdekli őket kaszinó kártya ötvenkét figurája, - de szinte lázasan merülnek el estétől reggelig az új játékba, „lórum"-ba, amelynek leghivatottabb mesterei közé tartozik a Nemzeti Horváth Tutyuja is. Hogy mennyire hivatott és szenvedélyes lórumista, bizonyítja az is, hogy a szerepeit olykor lórum közben tanulgatja. Így történt a Mr. Bobby főpróbája előtt is, amely előtt egy nappal ugrott be egy szerepbe. Fölváltva tanult és lórumozott, s abban az arányban, ahogy a szerepe szavai a fejébe mentek, jöttek ki a hatosok, koronák és nagyobb pénzek a zsebéből. Egyszerre, mikor a saját lórumát éppen elvesztette, felugrott az asztaltól.

- Készen vagyok - mondta - a szerepem is tudom és a pénzem is elfogyott.”

(Horváth Jenő (1881-1931) a bohémvilág Tyutyuja, a Nemzeti Színház rendezője és színművésze volt.)

A korai leírások valószínűsítik, hogy lórum néven csak az utolsó, dominó néven ismert elemet játszották. Nem tudjuk követni, miként lett játéksorozat a lórum. Somogyi Béla nyelvész 1979-ben írta: „…a számba jöhető idegen szavak között a latin lorumban találtam meg a konkrét 'szíj', 'gyeplő', 'ostor' jelentést, amely igen könnyen átmehetett absztrakt síkra. Ezt alátámasztja a 'szíj, kötelék' alapjelentésű és a lórum-mal azonos eredetű loramentum szó, amelynek átvitt jelentései között megtaláljuk 'kötelék' és 'kapcsolat' jelentést.

A jelentésbeli és az alaki megfelelést talán támogatja az is, hogy a lórumot főként vidéki értelmiségi körökben játszották, amelyek tagjaiban élt az iskolában tanult latin nyelvi anyag, s ez segítette a nevezett szó átvételének és elterjedésének folyamatát. Mindezek után megkockáztatom azt a feltevésemet, hogy a lórum kártyaszavunk - eredetét tekintve - a latin lorum-mal azonos.”

Somogyi Pottert idézve a játéksorozat 7 elemét írta le. Cikkére Saffarik Gyulától érkezett kiegészítés (1995), aki a lórum 10-féle játékát sorolta fel:

Piros játék: Színt színre. Piros lapot nem szabad fogni; ki menynyit fog, annyit fizet a bankba.

Ütés játék: Színt színre. Egy ütést sem szabad fogni, fizetés, mint előbb. (Vagy minden ütést el kell fogni.)

Felsős játék: Színt színre. Vagy az összes felsőt, vagy egyet sem szabad fogni. Fizetés: piros felső után 4, tök felső után 3. zöld felső után 2, makk felső után 1.

Piros király kifordítva: A lapokat kifelé fordítva kell tartani; aki elfogja a piros királyt, tízet fizet a bankba.

Hatodik ütés: Aki elfogja a hatodik ütést, tízet fizet a bankba. Itt is színt színre.

Makk alsó keresztbe: Színt színre. A makk alsót elfogóval szemben ülő fizet tízet a bankba.

Giri-gáré: Színre való tekintet nélkül. Hetessel kell kezdeni; aki nem tud tenni, fizet 1-et. Addig megy a játék, míg valakinek el nem fogy a lapja. A kézben maradt lapok száma szerint kell fizetni a bankba.

Kis quart: Színt színre. Akárhol kezdve, és az kezdi a következő színt, aki a záró lapot tette.

Nagy quart: Színt színre. Négy lapnak kell lenni, ezt lehet letenni a következő módon: két lapot kell kérni hozzá. Pl. a VIII és az alsó közé kérem a IX, X-t. Úgy is kérhetem, hogy a IX-hez és az alsóhoz a VlII-t és a X-t. Ha csak úgy tudok kérni, hogy fölé tesznek, tehát VIII, IX-hez a X-t és az alsót, akkor az veszi át a játékot, aki az alsót tette. Az ász az úr, azt ki lehet tenni. Ügyelni kell, hogy milyen lapok mentek ki, mert ha a felső kiment, akkor a király is úr. ki lehet tenni. A kézben maradt lapok után kell fizetni a kasszába.

Lórum, azaz a kirakó befejező játék: Az első játékos az osztótól jobbra határozza meg, hogy mivel kezd. Pl. kezdi a makk alsóval, erre a makk felsőt stb. kell tenni vagy a másik három alsót. Aki leghamarabb fejezi be a játékot, az nyeri a kasszát. (Karácsonykor játszottuk babra.)

A játék első leírását G.J. Potter A kártyajáték művészetének IV. füzetében olvashatjuk az alsós társaságában. (1930)
A játéksorozat elemei: Pirosfogás, Felsőfogás vagy Filkós, Ütésfogás, Kvart (Schnips-Schnaps-Schnur), Gyorsvonat, Szőrös majom, Dominó (Lórum)

Miklós János könyve (1957)
Kirakós lórumnak nevezi a Dominó játékot. Említi még a „Gyerünk csak” nevű, alig érthetően körülírt változatot.

A Nagy kártyakönyv (1990)
4 játékot írt le: Pirosfogás, Felsőfogás, Ütés és Kiarakás (Dominó) A felülütés ktelező.

A Kártyalexikon (1993, 2008)
4 játékalakzatokat említ: Pirosfogás, Felsőfogás, Ütés, Kirakás (Dominó)
Az ütéses játékokban a felülütés kötelező. (A szócikk a Nagy kártyakönyvből ismerteket közli.)

A Lórum leírása web-lapunkon - LINK
Nálunk az ütéses játékokban a felülütés nem kötelező. Mert így tanultuk és mert így érdekesebb.