Lovagias kártyás ügyek

Urak és csibészek. Adalékok az emberi butaság történetéhez.

A játékházak botrányokkal terhes története „lovagias” ügyekről is mesél, melyek jobb esetben sebesüléssel és fogházzal, máskor gyászszertartással végződtek. Hírlapi cikkekkel elevenítünk fel néhány történetet.


A fatalista. Szavitszkij K.A. könyvillusztrációja, 1960

„Sándor Ákos magánhivatalnok és Gunda Antal dr. a múlt tavasszal kártyák adósságból támadt differenciák miatt párbajt vívtak. A lovagias tusának valahogyan neszét vette a rendőrség, de csak akkor lepte meg a vívókat, mikor a becsületnek mér elég volt téve.
Ma a törvényszék foglalkozott az üggyel, és Andor Ákost nyolcnapi, Gunda Antal dr.-t pedig öt napi államfogházra Ítélte. Az ítélet ellen Gunda s az ügyész fellebbeztek, Sándor megnyugodott benne.” 1891.

***
„Németh Károly dr. ügyvédjelölt ideutaztában kártyázott a gyorsvonaton László Imre földbirtokossal, aki Kecskeméten szállt föl a vonatra. Némethnek nem kedvezett a szerencse, s amikor kétszáz forintját elvesztette, eldobta a kártyát, s olyan megjegyzést tett László játékára, hogy ez provokáltatta az ügyvédjelöltet. A párbaj ma délben folyt le igen szigorú föltételekkel. Az ellenfelek először három golyót váltottak. de sértetlenül maradtak. Azután kardra mérkőztek, amely Németh megsebesülésével végződött. Karján három erős vágást kapott s a kórházba vitték.” 1899.

***

„Az országos kaszinóban a múlt év szeptember tizenötödikén egy nagyobb társaság kártyázott egy asztalnál. A játékban részt vett többek közt Csáky György gróf is, aki hirtelen lecsapta a kártyát, s szó nélkül távozott. Ezt egyik partnere, Justli Béla sértésnek vette, s Csáky grófot provokáltatta. Pisztolyra verekedtek meg, s két golyót váltottak, de sebesülés nem történt.
A budapesti büntető járásbiróság az ellenfeleket ma vonta kérdőre, s Csáky György grófot hét napi, Justh Bélát pedig két heti államfogházra Ítélte.” 1901.

***

„A 85. számú gyalogezred Máramaros-Szigeten levő zászlóaljának egyik főhadnagya revolverrel veszedelmesen megsebesített egy jogászt, azután kioltotta a maga életét. A főhadnagy neve: Martessik Tódor, áldozata: Jónás Béla jogász, az ok, amiért tettét elkövette: a kártya. A főhadnagy és a jogász kártyázott és a szerencse a jogásznak kedvezett. Rendre elnyerte a főhadnagy pénzét, aki játékos szenvedelmében kockára tette a zászlóalj pénzét is és azt is elvesztette. Félt, hogy hűtlen sáfárkodását hamar fölfedezik és mert a zászlóalj pénzét hamarjában sehol sem tudta volna előkeríteni, Jónás Bélától visszakövetelte az elvesztett pénzt. De nem kaphatta vissza. Elkeseredésében és kétségbeesésében revolvert rántott elő, három lövéssel megsebesítette Jónás Bélát, azután agyonlőtte magát.” 1900.

***

„Ma délben a Ráday utca 8. számú házban lakó Tóth István orvostanhallgató lakására beállított Tóth egyik barátja, Meszlényi Kornél húszéves orvostanhallgató. Tóth nem volt otthon, mire szülei, akik Maszlényit jól ismerték, bekísérték a szobába és leültették azzal, hogy várja meg a barátját, míg hazajön. Negyed óráig tartózkodott egyedül, mikor a házbeliek revolverdörrenést hallottak a szobából. Rémülten szaladtak oda. A pamlagon halálsápadt arccal, átlőtt mellel feküdt Meszlényi Kornél, kezében még görcsösen szorongatta a revolvert, amellyel az öngyilkosságot elkövette. A mentőket hívták, akik súlyos állapotban vitték a Bakay-klinikára. A revolvergolyó átfúrta a tüdőt, a szívburkolatot azonban nem sértette meg és így, bár állapota súlyos, remélik, hogy a gondos orvosi ápolás megmenti az életnek. Meszlényi Kornél egy esztendővel ezelőtt egy barátjával együtt udvarolt egy fiatal leánynak. összeveszett a vetélytársával és ezért elhatározták, hogy amerikai párbajt vívnak. Abban állapodtak meg, hogy kártyával vívják a párbajt olyan módon, hogy aki nagyobb értékű kártyát húz, egy év múlva öngyilkos lesz. Barátja hetest, ö pedig ászt emelt és így a párbaj feltételei szerint egy év múlva meg kellett volna halnia. Tudta, hogy már közeledik a vég, nem volt semmihez kedve, mindent elhanyagolt. Ellenfele külföldre utazott, ő pedig mindenki előtt titkolta a történteket. Tegnap levelet kapott ellenfelétől,aki figyelmeztette, hogy három hónap múlva lejár a határidő.” 1928.

***

„Legutóbb nagy szomorúsággal állapítottam meg, hogy a Franzstadtban haldoklik a romantika. Hogy kivesznek a régi szép erkölcsök és a Ferencváros külső része lassanként elveszíti azt a „splendid isolation", mely eddig minden más kerület jaszszaitól megkülönböztette.
Rájöttem,, hogy ítéletem kissé elhamarkodott volt. Nem néztem eléggé mélyére a dolgoknak. Mert igaz, hogy az idősebbekből kihaltak a régi jassz erkölcsök, de a romok alatt új parázs piroslik. Az ifjú generációban sarjadoznak a már-már feledésbe ment virtusok. Zsenge lelkületükben új rügyezésnek indult a csibészség, betyárság, verekedés és ezzel együtt, az ezt kísérő romantika. A tizenöt-tizenhét éves franzstadti fiúk ma szabályszerű párbajokat vívnak a Vaskapu uccában és kártyaklubot tartanak fenn. A kártyaklub téli helységei egy Páva uccal kávémérésben vannak, a nyári helységek pedig a Mester ucca és Tinódi ucca sarkán lévő bérpalota mögött, egy összedűlt gyárépület romjai között. A párbaj és kártya szoros összefüggésben állanak egymással. A legtöbb párbaj oka ugyanis a kártya, de szerelem miatt is igen gyakran verik fel az elhagyott Vaskapu ucca csendjét a bajvívók.

A Páva uccal kávémérés egyik sötét sarkában repedt, töredezett kártyaasztal mellett van a kártyaklub. Húsz-huszonöt buksi fej hajlik itt egymás fölé, lázas izgalommal lesve a kártya járását. „Áncliznak." Ánclizás alatt a „huszonegyes" nemes játéka értendő. Szigorú klubszabályok szerint folyik a játék. A kártyákat nem a pakli tetejéről osztják ki, hanem az aljáról. A hátlapról ugyanis rögtön megismerné mindegyik, hogy melyik kártya következik. Alulról kell tehát húzni. Ez persze tág teret nyithatna a „hilózásnak" (kártyacsúsztatásnak), de a klubtagok valamennyien jól ismerik ezt a módszert és annyi szem kísért figyelemmel a bankár minden kézmozdulatát, hogy nem érdemes meg sem kísérelni. Mégis megkísérlik.

Ha ötven évben csak egyszer sikerül, az is tiszta haszon. Így magyarázza meg a Jani gyerek, hogy miért próbálta meg a piros nyolcast az asztal alá csúsztatni. Egy pengő az induló bank. Jani megkeveri a zsíros, piszkos kártyákat és kiosztja. Amint a pointeur kézbe kapja a lapot, villámgyors mozdulattal rejti az asztal alá. A gyors eltakarásra azért van szükség, mert a tapasztalt szemek röptében is megismerik a kártya hátát. Négy a pointőrök száma, de a többi húsz fiú is aktív részt vesz a játékban, ők a „zeccerek". A zeccer nem kap kártyát, hanem a pointeur lapjára ő is tehet tétet, A bankárnak szuverén joga, hogy elfogadja-e a „zeccölést", vagy nem. Ha nem, akkor is akad a többi zeccer közül egy, aki a bankár helyett tartja a tétet. A „gusztálás" az imént említett okoknál fogva mindig az asztal alatt történik. Tízesre, vagy disznóra, amikor természetesen az egész bankot megütik, átlag negyedóráig tart a gusztálás. Úgy összetömörülnek ilyenkor a fejek és olyan halotti csend van, hogy a hajszálak súrlódását is meghallani. Jobbról-balról, alulról-felülről meggusztálják a kártyát és óriási üvöltés jelzi, ha sikerült a disznóra tízest kapni.”

A két párbajt végül két pengő asztalról történő elsikkasztása okozta. Fojma és Tirbács nevű suhancok összecsapása döntetlenül és kézfogással fejeződött be.

„A második párbaj, mint előrelátható volt, igen gyorsan végződött. Rajcsos nagyon kikapott. Az indulás után még alig emelhette fel a kezét, mikor már négy-öt hatalmas pofont kapott. Elszédült, mire Jani átfogta a nyakát, egy rántással földhöz vágta és a mellére térdelve nyugodtan, fölényesen és diadalmasan pofozta összevissza.
- Elég volt... megadom magam - nyögött fel Rajcsos. A segédek közbelépnek, felemelik őket, kézfogás és ezzel a párbaj a lovagiasság szabályai szerint elintézést nyert. A párbaj eseményeit és lefolyását vitatva oszlik szét a társaság.” 1930.