Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulat 1868-1896
Budapest, Szervita tér 4. (raktár és üzlet) - Rákosárok, majd Csengery utca 11. (gyár)

1867 után a kártyapiacon kialakult konkurenciaharc a pesti kártyakészítőket arra késztette, hogy az osztrák-magyar politikai kiegyezést követő gazdasági fellendülésben bízva a cégalapítás első hullámában létrehozzák az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulatot. A cégalapítók - Giergl István, Schill István, Wilner József, Zsíros István kártyagyárosok és Tury Ferenc papírkereskedő, aki Walbacher Károly kártyafestő hagyatékát vette meg - 1868. novemberben 28-án írták alá a cégalapító okiratot. (Kereskedelmi társas cégek jegyzéke, III. kötet 287. oldal; Budapesti Közlöny 1869. július 16. 160. szám) 1000 db 200 forintos, névre szóló, átruházható részvényt bocsátottak ki.

Székhelynek a IV. kerület, Szervita tér 4., üzemnek a Rákosárok (később Csengery utca) 11. címet jelölték meg. Az alapítók eszközeiket és készleteiket vitték a vállalkozásba. A kártyagyártás Európa-szerte üzleti sikerekkel működött - köszönhetően a megfékezhetetlen kártyázási láznak. Végig pillantva az Első Magyar Kártyagyár közel három évtizedes tevékenységén, változó eredményeket látunk. Kezdeti botladozások és szakmai-személyi ellentétek miatt Giergl István már 1871-ben, Wilner József pedig 1872-ben elhagyta a vállalkozást. A cégvezető Chwalowszky Ödön és Zsíros István lett. 1873-ban egy felmérés közli az Első Magyar Kártyagyár Rt. adatait:

Termelés: 100.000 tucat kártya; munkaidő: 300 nap; heti bér: 7 Ft (alacsony); alkalmazottak: 50 férfi, 40 nő, 10 gyermek, 2 igazgató, 3 tisztviselő. A géppark: 1 db 6 lóerős fekvő gőzgép, 1 calica hengernyomógép, 1 fényezőgép, 1 simítógép, 1 festékmalom.

1890 körül tértek át véglegesen a litgráfiai eljárásra. Az 1891. évi beszámoló az alábbi adatokat közli az alkalmazottakról: 5 vezető mellett 44 férfi, 10 nő, 12 napszámos, 2 szolga és 2 gyermek dolgozott a cégnél. 1893-ban a Képes Folyóirat riportban számolt be a termékválasztékról: készült itt német egyfejű kártya 10 változatban, bár kereslete csökkenőben volt; kétfejű német kártya (tkp. a mai magyar kártya) 4 féle; 32 lapos piké 10 változatban; tarokk kártya 42 és 54 lappal, egy- és kétalakos, 10 féle kiadásban; trappola Csehországnak; "görög, moldva és román whist" 52 lappal.

1880-1890 között jelentős üzleti sikereket értek el. Lerakatot tartottak fenn Bécsben, exportáltak Csehországba és a Balkánra. Majd gyors hanyatlással olyan mennyiségű adósságot halmoztak fel, mely a cég csődjéhez vezetett. Az alapszabályban megfogalmazott cél, a 30 éves működés időtartama nem valósult meg. Az 1895-1896-os üzleti évet 25.449 Frt. veszteséggel zárta az Első Magyar Kártyagyár. A korabeli napilapok cikkei megvilágítják a bukás egyik fontos okát: olyan kártyák kerültek forgalomba, melyeket a hátoldalukról is fel lehetett ismerni. A szeptember 16-ára összehívott közgyűlés már csak a részvénytársulat felszámolásáról határozhatott. Szeptember 14-én az Első Magyar Kártyagyárat 51.000 forintért eladták a bécsi Ferdinand Piatnik und Söhne Játékkártyagyárnak.

Irodalom:
Horváth-Jánoska: Die Erste Ungarische Spielkartenfabriks AG. 1869-1896. Talon évkönyv 1992.