|
|
Kártyáról és kártyázásról Kultúrhistóriánk játékokról írott nagy könyvét lapozgatva hamar világossá válik, hogy minden idők legnépszerűbb játékeszköze a játékkártya. Tudatosodhat bennünk ez a gondolat, amikor a kártyamúzeumok kiállítótermeiben nézegetjük az apró lapocskák művészi, vagy éppen naiv rajzait. Sok ezer kártyakép köszön ránk, mint társasjátékok kellékei, jósló- és bűvész eszközök, reklámhordozók, regionális- és fantázia kártyák. Régi korok játékkártyái nem csak az adott kor technikai fejlettségéről, sokszorosítási technikájáról mesélnek, de tudósítanak történelmi- és társadalmi eseményeikről, divatról és ízlésvilágról is. És persze az alkotó - legyen ő metszetkészítő, illusztrátor, kártyafestő, "kártyatsináló" vagy éppen hadifogoly - megmutatja szakmai felkészültségét, ügyességét, vállalkozó kedvét.
A bajokért okolni az apró, ártatlan kártyalapokat értelmetlen lenne. A hazárd szenvedély és kellékei - kártyák, ostáblák és kockák - túlélték a kiátkozást és megannyi játéktilalmi rendeletet. A hamisjátékosok üldözése sem jelentett megoldást. A kártyázás ma is milliók szabadidős tevékenysége, azaz kellemes időtöltés, szellemi sport, jövőlesés és szemfényvesztés, vagy akár egy állomás a bűnözés felé vezető úton. Kapcsolódó bejegyzések: 
|
Évszázadok alatt életünk minden területére belopakodott a kártya. Nyelvünkben, irodalmi- és képzőművészeti alkotásokban, régi és modern filmekben egyaránt találkozunk kedvező és negatív hatásaival. A kártyázás szenvedélyébe bújtatott nyerni akarás vágya hat évszázada van jelen az európai társasági életben és okoz társadalmi feszültségeket, egzisztenciális bizonytalanságot, tragédiákat, a szerencséseknek a nyerés élményét, vagy egyszerűen az együtt játszás örömét.
|
Min. felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.
|