Kártyaszótár

A kártyajátékok változatos, állandóan korszerűsödő szókincsét a könyv alakban megjelent játékleírások tartalmazzák. Itt most jellegzetes, kártyás kifejezések gyűjteményét adjuk. A szavak és kifejezések nagy száma miatt közel sem lehet teljes válogatásunk.

adu: Ütéses játékokban használt kifejezés. Tulajdonképpen az egyik meghatározott, vagy a játékosok által megnevezett sorozatjel lapjai, melyek a játék során képesek a más sorozatjel lapjait is elvinni.

alaplap: A pasziánsz játékokban annak a kártyának a neve, amelyre meghatározott szabályok szerint sorozatokat kell építeni.

asztal: A bridzsjátékok különböző változataiban a felvevő partnere, aki a licitálást követően kártyáit rendezetten az asztalra teríti. Ezekből a lapokból is a felvevő fog játszani. Más játékokban az asztalra nyitottan letett lapok.

bank: Szerencsejátékokban az a pénzösszeg, melyet a résztvevők tétként egy vagy több játszmában helyeznek a játéktér közepére.

bankár: A szerencsejátékokban az a személy, aki ellen a résztvevők téteket helyezhetnek el. A bankár köteles kifizetni a játékosok nyereményeit.

bemondás: Egy kézben lévő, a játék kimenetele szempontjából értékelhető lapkombinációk neve. Pl.: kvart (négy azonos színű, rangban egymást követő kártyalap). A bemondások játékonként más jelentéstartalommal bírhatnak. A szó másik jelentése: az ütéses játékokban vállalható teljesítések valamelyike. Pl.: ultimó: az utolsó ütés elvitele a licitálásnál megnevezett lappal. .

bemegyek: A játék felvételére történő jelentkezés.

besszerelés: A tét növelése, drágítás.

blöff: Megtévesztés; egyes szerencsejátékokban az a megengedett taktika, amikor a játékos - bár lapkombinációja nem különösebben értékes - licitálásával el akarja ijeszteni ellenfeleit a további versengéstől, és így elnyerni az addig beadott téteket.

bukás: az ütéses kártyajátékokban a felvevő játékvesztését jelenti.

buli: egy játékciklus a römiben, mely meghatározott játékpont eléréséig tart. Máshol hét leosztásból álló játékciklus.

cinkelés: a kártyalapok titkos megjelölése, melynek segítségével a jeleket ismerő jelentős előnyt élvez társaival szemben. Cinkelt lap, azaz jelzett lap.

disznó: a német sorozatjelű kártya ász lapjainak régies neve.

dobás: ütéses játékokban olyan helyzet, amikor a játékos sem azonos színű lapot, sem adut nem tud tenni a hívott színre.

dobóhalom: az asztalon egymásra rakott kártyák neve egyes játékoknál.

dzsóker: a francia sorozatjelű kártyacsomag különleges rajzolatú lapja. Általában bármelyik lapot
helyettesítheti a játékban.

elosztás: osztási hiba, amikor az osztó nem megfelelő számban adott kártyákat a résztvevőknek, avagy egy vagy több lap láthatóvá vált. Az osztást meg kell ismételni.

emelés: az osztó által megkevert kártyacsomagot általában a mellette vagy vele szemben ülő játékos két részre osztja. A csomagból tetszése szerinti kártyalapot vesz el és az asztalon maradt halmot ennek tetejére helyezi.

fejetlen szín: azonos sorozatjelű kártyák király nélkül.

felülütés (überelés): egyes ütéses játékokban szabály lehet, hogy a kihívott lapnál magasabb rangú kártyát kell adni a hívott színben vagy az aduszínben, ha erre a játékosnak lehetősége van.

felvevő: az a játékos, aki a legmagasabb rangú, legértékesebb ajánlatot tette. Egyedül, vagy választott (hívott) partnerével közösen játszik a bemondás teljesítéséért ellenfeleivel szemben.

filkó: a német sorozatjelű kártya felső lapjának régies neve.

gusztálni: a kézben tartott lapok lassú, óvatos kinyitása legyezőszerűen. A szerencsejátékok fontos pillanata, amikor a játékos megismeri az osztott lapokat.

hívás: 1. ütésszerző játékokban egy ütéshez az első kártyalap asztalra helyezése. 2. Egyes játékokban hívásnak nevezik, ha a felvevő megnevezi partnerét, illetve a bemondott (meghívott) kártyalap birtokosát.

hosszú szín: egy színből több lap egy kézben.

impassz: kísérlet egy ütés megszerzésére. Olyan lap kijátszása, melynél magasabb rangú kártya még van az ellenfeleknél. Bízva abban, hogy az ütőlapot nem a mögöttünk ülő birtokolja, kísérletezünk alacsonyabb rangú kártyával ütést szerezni.

index: az egyes kártyalapok sarkaiban látható szám, illetve sorozatjelzés.

indulás: egy játszmában az első lap kirakása az asztalra.

joker (dzsóker): a francia sorozatjelű kártyacsomag kiegészítő lapja, mely a különféle kártyajátékokban helyettesítő szerepet kap.

kenés: kedvező lapot - általában tízest vagy ászt - tenni a partner ütésébe.

keverés: a kártyacsomag alapos összekeverése az osztó által.

kéz: egy játékos kezében tartott kártyák összessége.

kibic: a kártyajátékok nem mindig csendes szemlélője. A partiban aktívan nem vesz részt.

kombináció: valamilyen elv alapján csoportot, összefüggést képező kártyalapok.

kontra: eredeti jelentése: ellen. Kártyajátékokban a tétek (pontok) megduplázását jelenti és az ellenfél (ellenfelek) mondhatja be.  A kontra fokozatai: kontra = alaptét 2x; rekontra = alaptét 4x; szubkontra = alaptét 8x; hirskontra = alaptét 16x; mordkontra = alaptét 32x;
"fedáksári" = alaptét 64x - Normál körülmények között a játékokban kontrahatárt célszerű bevezetni, ez pedig a rekontra lehet.

lausolni: jó lappal passzolni nagyobb nyeremény reményében.

lejátszás: a licitálást követően a parti menete.

licitálás: egyrészt versengés a játékfelvétel jogáért, másrészt a tétek elhelyezése a bankban.

mehet: a passz jelzés szinonimája.

nyitott lap: az asztalra nyitottan, képével felfelé fordított kártya.

osztás: a kártyalapok meghatározott módon történő kiosztása a résztvevők között.

renonsz: minden olyan esemény, mely a játékszabályoktól eltér, függetlenül attól, hogy ez szándékos, vagy véletlen. A renonszot vétő büntetése játékonként változik.

sipista: a hamiskártyás régies neve.

sorozatjel vagy szín: egyes kártyatípusok sorozatait megkülönböztető szimbólumok, színjelzések, sorozatjelek. A magyar kártyában makk, piros, tök, zöld, a franciában pikk, treff, kőr és káró.

szanzadu: egyes játékokban aduszín nélküli vállalkozás.

színhiány: helyzet az ütéses játékokban, amikor nincs kézben a kihívottal azonos színű lap.

színadási kötelezettség: szabály az ütéses játékokban. A kihívott lappal azonos színű kártyát kötelesek tenni az ütésbe.

színvétés: a színadási kötelezettség elmulasztása.

szűz kéz: általánosan elterjedt babona, miszerint szerencséje van a játékban az első alkalommal asztalhoz ülő játékosnak.

ütés: az ütéses kártyajátékokban a játékosok - meghatározott szabályok szerint - egy-egy lapot tesznek az asztalra. Aki rangban a legerősebbet tette, elviheti az ütést, az asztalon lévő lapokat.

talon: 1. cserelapok, melyek végül a játékban nem vesznek részt. 2. A kiosztásra nem került, a játék során felvető, húzható kártyalapok.

zárt lap: az asztalra képével lefelé fordított kártya.