kártyás játékok, kártya játékok, kártya játékok online, kártya játékok ingyen, kártya játék leírások, kártya játékleírások
Kártyakult | Irodalom | Novellák

Mikszáth Kálmán: A kártya

"Ahova könyv be nem juthat, még kalendárium sem, ott is mindenütt meg van a harminczkét levelű biblia. Vagy a polczon tartják, vagy az asztalfiókban, de mindenesetre a legtöbbször forgatják, van benne valami csodálatos daemoni varázs, hogy aki egyszer megismerkedik ezekkel a bűvös alakokkal, nehezebben válik meg tőlük, mintha megannyi szeretői volnának.

A koczkázás keleti virtus, s valószínűleg benne van az a vérében a magyar embernek, magával hozta még Ázsiából bizonyos fatalizmussal keverve, s mikor a czivilizáczió megteremtette a kártyát, s egy bizonyos rendszerbe szedte, vagyis harminczkét garádicsra osztotta föl az utat, mely a pokolba vezet, a nemes nemzetes karok és rendek minden gondolkodás nélkül tömegesen indultak el rajta.

A régi magyar nemesi élet kedvező talaj volt a játéknak. Egy félmillió unatkozó úr, kinek mindene bőven, és mégis legtöbb az ideje. Nem dolgozik semmit, nem foglalkozik semmivel, vagyonban gyarapodni nem vágyik, mert azt sem bírja elkölteni, amije van, szellemiekre nem gondol, mert azokat nem ismeri, a nemzet összes évi irodalmát megveszi nyolcz garason a kassai kalendáriumban s elolvassa egy fél nap alatt. Már aki tud olvasni. A restorácziók ritkán esnek, azonkívül pedig egyéb világmozgató eszme sem háborgatja őket; arra való a nádorispán, hadd gondolkozzék ő mindnyájunk helyett; ebben az időben, mondom, valóságos jótétemény volt kitalálni azt a harminczkét levelű könyvet, amelyet sohasem lehet megunni, mely mindig ugyanaz legyen és mégis mindig új, mely fogyassza az időt, izgassa a vért s szaporítsa a nemes urak mulatságát.

Még az egyes bíróságok is úgy voltak szervezve, viczispán, szolgabíró és esküdt az úrbéli bíróságnál, szolgabíró és két esküdt a közönséges pörökben, egyszóval mindig és mindenütt hárman, hogy ha virrad, ha esteledik, mihelyt a dolgukat végezték, minden körülmények között ki legyen a tarok kompánia.

mikszáth kálmán
Mikszáth Kálmán

Tolna megye közgyűlésén még 1814-ben is, midőn az országutak csinálásáról szóló indítványt tárgyalták, Bód János, a gyűlések akkori vezérférfia így szólt:

"De mire valók nekünk az utak? Nyáron úgyis járhatni mindenfelé, télen pedig, mikor sarak vannak, senki sem szeret mozdulni otthonról. Aki pediglen mégis kártyakompánia okáért mégyen a harmadik, negyedik faluba, arról föl lehet tenni, hogy fölösleges pénze van. S lévén nekie fölösleges pénze, bizonyára van előfogata is, mely őt a sáron át kivonszolja, amennyiben pedig nem lenne, szerezhet."

Ily élet, ily viszonyok mellett nem volt egyrészt csodálatos, hogy oly gyors és nagymérvű elterjedést vett a kártyajáték szenvedélye Magyarországon, míg másrészt nem is volt következményeiben oly kárhozatos, mint az most, midőn szerencselovagok légiója életmódnak tekinti a kártyát. Ami mulatság volt azelőtt, most jóformán üzlet lett és iparág, még pedig a legrettenetesebb, mely a fölkorbácsolt ferde emberi szenvedélyekre van alapítva.

Azelőtt e játékban is némi ártatlanság és naivság volt, a jó, becsületes "kauflabet", meg "durák" és a "királyosdi" vagy a tarokk és whist bizony nem igen tett tönkre senkit s nem is volt egyéb a jó táblabírák közt, mint egy kis tréfálódzás a szerencsével, hogy ugyan kinek kedvez jobban. Fortuna istenasszony kipróbálása képezte a legnagyobb vonzerőt. Az pedig szeszélyes egy menyecske volt már akkor is, de nem tett tönkre senkit. Aztán volt benne mégis egy kis tekintet: azokat pártolta legjobban, akik szerencsétlenek voltak a szerelemben, (hogy még az istenasszony is milyen hiú!) sokat adott arra nagy kegyességében, hogy ki mit fogott, mielőtt kezét neki ajánlá föl szövetségre, azt is megnézte, ki ül pártfogoltja háta mögött, mint "gibicz", annak is rokonszenvesnek kellett lennie.

A régi kártyásokat egy állandó fatalizmus vezette, mindig az istenasszonnyal kötekedtek, az ő dolga volt, ha nyertek, ha vesztettek s éppen azért volt noblesse oblige: szótlanul eltűrni, ami sorsot ő reájuk mért. Hanem mennyire megváltozott azóta ez a szép istenasszony. (No persze öregebb lett!) Nincsen már benne poezis, semmi kedélyesség, semmi méltányosság. Mint a kiaszott vén banya, szétszórt hajjal, bizonyos fúriával osztja kegyeit az embereknek, s jaj azoknak is, kiket megszeret... Most már nem lát jól, siket is, vak is, a háta görbe, az egyik vállapoczkája ki van nőve. Szemfényvesztők, hamis játékosok kierőszakolják kegyeit, sőt diadalmaskodnak azok fölött, akiket a sóvár szenvedély láza gyötör.

A kártyajáték szenvedélye annyira elharapódzott már napjainkban, hogy társadalmunk rákfenéjének mondható. A legégetőbb seb, mely megsemmisítéssel fenyeget. Hadseregek, melyeket vérszomjas királyok összetoboroznak, öldöklő harczokat arranzsirozva velük, nem öltek meg még ennyi embert, mint az a négy festett ember lóháton és az a másik gyalogjáró nyolcz, akiket „király”-oknak, "alsó"-knak és "felső"-knek nevezünk.

Ha boldoggá akarjuk tenni az emberiséget, ezeket a királyokat semmisítsük meg előbb az alattvalókkal együtt!

A magyar középosztályt a kártya tette tönkre, a főurakat még inkább. Mint ahogy a franczia író mondja, hogy "minden drámában keresd az asszonyt", épp úgy elmondhatjuk, hogy minden tönkrement család történetében keresd a kártyát és megtalálod.

Hát még hagyján, ha csak vagyonilag menne tönkre a kártyás, a vagyon meglenne még egyebütt, daczára, hogy örök igaz marad azon közmondás: "ebül gyűlt szerzeménynek, ebül kell elvesznie", hanem a kártyásban tönkre megy minden, ami emberi, a szenvedély, mint a polyp, kiszívja összes életerejét, kiszívja belőle a munkakedvet, aztán a kedélyt, majd meglankasztja benne az erkölcsöket, eltompítja, megdermeszti, érzéketlenné teszi minden benyomás iránt, körmeit belehasítja a szívébe, nemesebb indulatait kivájja, és a társadalom nyomorult söpredékévé teszi.

Mint úr, mint gavallér, mint jellemes, becsületes ember ül le valaki kártyázni, s mint ahogy harminczkét levele van az ördög bibliájának, mindenik levél egy-egy passzus a süllyedés harminczkét grádicsán. A szenvedély, mint a kedvező láng, lassan kiöltött nyelvvel körülnyaldossa, csiklandozza, s azután elnyeli, összecsap fölötte fokról-fokra, mindig beljebb-beljebb hátrál s a harminczkettedik fokon a gavallér ott áll becsületes fényes nevével, vagy társadalmi nyomoréknak kidobva a világ szemétdombjára, vagy pedig mint sikkasztó, csaló a vádpadon, a börtön küszöbén.

Egy történet, mely napról-napra ismétlődik, mely össze van forrva szorosan az ezer és ezer szomorú történettel, mely hazánk úri osztályának tönkremenetelében a megrázó lánczszemeket képezi. De hát a polgári osztály? Hát a nép? Ebben is megvan a halálos veszedelem magva, s ha idejekorán nem tépi ki, ha észre nem veszi magában a pusztító férget, az egész magyar társadalom existencziája fenyegetve van.

Mert nem tréfa az többé, a kártya a legveszedelmesebb emberirtó, rosszabb a pálinkánál, ártalmasabb az uzsoránál és fenyegetőbb minden más társadalmi bajunknál. A karaktere az, ami a szerbtövisé, terjed, nem lehet kiirtani, s ahol gyökeret ver, minden más növény elszárad, mert elfojtja. De radikális eszközök még tán segíthetnének. S ezek között a legradikálisabb egy szemer józan gondolkozás, hogy amit keserves munkával szereztünk, ne bízzuk a szerencse pillanatnyi szeszélyére, egy kis józanság, belátni, hogy a kártyaasztal megfertőzteti az embert, megfoszt önbecsülésünktől és a mások becsülésétől s a kártyaasztalnál szerzett pénz nem szerez tisztességet, mint a becsülettel szerzett vagyon, hanem lealacsonyít mások szemében. Gondolja meg minden ember, hogy mikor a kártyaasztalhoz lép, akkor már lemondott mindenről. Az már a pokol előszobája.

A magyar nemzet kedélyes s jó kedve fényes zománczával bearanyozza önbűneit is. Nálunk a kártya, aki jól játszsza, virtus, s még amellett, hogy kifosztják, kinevetik a gyenge játékost, a "balek"-ot, míg ellenben a "kozák" bizonyos tekintélyre tesz szert a társaságokban. A szenvedélyes játékost, ahelyett, hogy megvetnék, mint veszedelmes mételyét a társadalomnak, még a kedélyesség dicsfényével övezik; a doktort, ki így olvassa betegének ütérverését: "egy… kettő… három... hat... hét... nyolcz... kilencz… tíz... alsó... felső... király...", a papot, ki álmában tarokkozik, a járásbírót, ki játék közben fogdossa össze a disputáló ügyvédektől a perrendtartás paragrafusait s ezeknek mindegyike egy-egy nevezetesebb játszma emlékeihez van hozzácsatolva, mindmegannyi adomahőst csinálva belőlük, sőt a par excelence politizáló nemzet addig-addig mesterkedett, míg egyszer csak kiállott az ő kártyáival ütni a politikában és egymás után említve az egyes kártyákat, lelkesedéssel éneklé, hol a hetestől kezdve a disznóig fölfelé, hol a disznótul lefelé. Hanem ez a furcsa idő már régen volt! Lehet, hogy nem is igaz.

A mi kezünkben bizony, fájdalom, gyakran az arany is sárrá válik: legalább így vagyunk a kaszinókkal, melyek a közszellem, közműveltség ébresztésére lettek szervezve. Ha a nagy Széchenyi feltámadna s be-belátogatna egy ilyenbe, megbotránkozva látná, hogy közönséges kártyabarlangba jutott, mely társadalmilag degenerálja azt az országot, amelynek „azután kell még lennie”, mely fogyasztja, tönkreteszi azon tőkét, amelynek megszaporítási eszközeit egész élete tanulmányává, feladatává tette, mely megöli azokat az embereket, akik közül még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, mert oly kevesen vannak.

Pusztul, vész a nép, mely azt hitte magáról, hogy isten választottja; mindenféle ragályos betegségek melegfészket találnak nála, - és minden gyengeségét felhasználják.

Az álmaira adót vetnek, a lutri által maga az állam pusztítja, valamint sok más káros szenvedélyéből hasznot igyekszik vonni, a többiben pedig zsebmetszők kezébe kerül s azok szabadon zsákmányolhatják ki becsületességét s ártatlanságát. Bámulva beszéli egy szemtanú, hogy a székely huszárok olyan piszkos kártyával játszottak a táborban, mely tízféle hátú kártyatuczatból volt összehozva s a veres hetesnek el volt szakítva a füle, a makk hetesről lemállott a felső kéreg, a zöld alsó meg a közepén volt összevarrva czérnával, de azért a jó fiúk mégis úgy játszottak, mint igazi gentlemanok, mert soha sem csalták egymást, - míg ellenben egy nagyvárosi kaszinóban (hol pedig nagy urak ülnek s ahol sok olyan történetnek játszódnak le első jelenetei, amelynek a vége egy pisztolygolyó), nem régiben ki kellett utasítani egy urat, ki tükörrel ellátott gyufatartóján, mely eleibe volt helyezve, mikor osztott, mindig meglátta a kártyákat.

Itt a különbség a régi s a mostani kártyajáték közt, a régi mulatság volt, bár nem mondható az sem nemes mulatságnak; oly szomorú következményei nem voltak, mint a mainak: ma már iparág a kártyajáték s lovagjai hasonlítanak azon rettenetes állatokhoz, akik hullákon táplálkoznak."


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Add a Facebook-hoz
Bridzsezzünk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények a bridzsasztalnál!
Tarokkozzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az tarokkasztalnál!
Ultizzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az ultiasztalnál!
Römiparti | részletek

A nemzetközi játékok között talán a legnépszerűbb a römi. Tucatnyi változatának leírását megtaláljuk minden kártyajátékos oldalon. Magyarországon többnyire a 14 lapos römit játsszák. A közelmúltban indított rummy-party.com online játéklehetőséget kínál több játékváltozatban
Ismét pagat.com | részletek

John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk.
Kapcsolat
A weboldallal kapcsolatos
kérdésekben a levelezési cím:

1064 Budapest, Izabella u. 69.
Telefon: 06 1 332 3261
E-mail: civertan@civertan.hu

Az oldalon szereplő információk, képek
és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Minimum felbontás: 1024 x 768
Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió