|
Kártyakult | Irodalom | Anekdoták
Mikszáth Kálmán: Három királyok
A tarokk csak tranzit. A skíz elvégre is még kedves kölyök, aki megérdemli, hogy sok családapa éppen olyan nagyon szeresse, mint a saját gyermekeit. Én még gyermekkoromban megtanultam, s ki tudja, milyen irányzatot vesz életpályám, ha nem kellett volna abbahagynom. Azóta már sokra vihettem volna. Mert a tarokk nagy kvalifikáció Magyarországon. Ugyanis az édesapám azért tanított meg egy télen át a tarokkra, hogy a másik télen már én is játszhassam az öregapámmal, aki rendkívüli szenvedéllyel űzte a tarokkot. De fájdalom, csak egyetlenegyszer játszhattam a nagyapával. A nagyapa ugyanis nyolc tarokkra licitált, s egy rossz kettest vett, amiért erősen bosszankodék. Nekem kilenc tarokk volt a kezemben, hát természetesen hirtelen elkiáltom magam: - Kontra! A nagyapa dühösen ugrott fel: - Ejnye, akasztófára való kölyke, hát az öregapádat mered megkontrázni? S ezzel megfogott, előkereste valahonnan a nádpálcát, és úgy elagyabugyált azon melegiben, hogy örök időkre lemondtam a kártyajátékról. Nem is lett énbelőlem azután soha semmi. A társaságokba bele nem olvadhattam. Az emberek azt mondták rólam: "hasznavehetetlen fickó". Még ma is bírósági végrehajtó vagyok. Az életben, nem tagadom, sokszor lett volna némi szerencsém és az mind a kártyán múlott. Egyszer községi jegyzőnek akartak megválasztani Bárányházán, de a plébános, mikor már teljesen meg volt nyerve, egyszer azt találta kérdezni:
- Richtig! Tudja ön a kalabriászt? Láttam az arcáról, hogy végem van, megbuktat. Máskor útitársnak akart elvinni egy gróf külföldi útra, de a pikét tudását követelte tőlem. Itthon csöppentem. Valóságos aranymadarat szalasztottam el. Azután egy doktorhoz kerültem titkárnak, ki olyan szenvedélyes játékos volt, hogy a betegek érverését így olvasta: egy... kettő... három... négy... öt... hat... hét... nyolc... kilenc... tíz... alsó... felső stb. Egyszer, ki tudja, kihez vitték ki falura kocsin, a kocsi feldőlt útközben, és a doktor kitörte a lábát. Az ágyban kellett feküdnie sokáig.
- Tud ön tartlizni? - kérdé. Mondom, amiért nem csináltam az életben egy kis szerencsét, azt a kártyában való járatlanságomnak tulajdoníthatom, és mégis, ha átgondolom az életet, vigasztalásul szolgál, hogy végre is tulajdonképpen a kártyából élek, mert mint bírósági végrehajtónak félannyi egzekúcióm, licitációm se lenne, ha az emberek nem kártyáznának. Logikai egymásután az. A keverés után jön az osztás, az osztás után a kiadás, aztán a pénzcsengés, aztán a dobpergés... Sok nemesi kúriát elkevertek, elosztottak már így. Hanem egy helyütt sem volt olyan érdekes esetünk, mint a Miliczey-kúriában, ahol Brüll Jakab javára foglaltuk le egy év előtt az özvegy Miliczeyné ingóságait. Készséggel engedték a holmit felírni az asszony is, a kisasszonyok is. Felnyitogatták a szobákat, szekrényeket, magok is feldiktáltak egyet-mást, ha mi elfeledkeztünk róla az ügyvéddel, csak éppen egy ajtónál vettem észre némi aggodalmat az arcukon. Ezt az ügyvéd is észrevette. Majd az ne venné észre.
- Hová, nyílik, kérem, ez az ajtó? Az ügyvéd nem tágított. Neki, úgymond, kötelessége mindent megnézni. S még mosolygott is ehhez a mondásához a hóhér! Végre is ki kellett nyitni a szobát. Egy kis fülke volt egyetlen zsalus ablakkal a kertre. Olyan kamaraféle. A közepén egy asztalka állt fehér lepedővel leterítve. Az ügyvéd rögtön fölemelte a lepedőt. - Hm. Azt hittem, valami emailírozott mahagóni - szólt csalódva, mert csak egyszerű fényezett asztalka volt -, de nini, nini, mi ez rajta? - kiálta fel élénken. Az asztal hátához nyolc rózsaszín felületű kártya volt lepecsételve. Mindeniken négy-négy pecsét, címerrel. Szárnyas sárkány röpködött az egyik címerben, egy menyét volt látható a másikon.
- Ne írják fel, kérem, ezt az asztalt - kezdé az özvegy -, hisz úgyis értéktelen, inkább készpénzben fizetem ki az árát. Kértük az özvegyet, beszélje el, mert semmit sem hallottunk. - Nem tudom én azt elmondani, hanem majd az ebédnél elbeszéli a nagyobbik fiam. Az ebédnél aztán el is mondta a fiatal Miliczey. Úgy látszik a szakszerű előadásáról, ő maga is ért már hozzá. "Néhány hét előtt történt. Egy idevaló komposszesszornak egy gazdag hírben álló vendége volt, Kerekesy József Biharból. Egy délután ferblizni kezdtek a komposszesszornál. Atyám is játszott, mégpedig nagyban. Sok pénz volt nála. Azelőtt két nappal adta el a birtokát, hogy újat vegyen, egy kisebbet, és az eddigi terheket kifizesse. Szenvedélyes játékos volt szegény. Atyánk folyton vesztett, s mindig jobban-jobban melegedett bele. Egyszer a nábobnak négy felsője jött, apánk előtt pedig két király volt kicsapva. A nábob nagy összeget hítt, apám megadta, és belenyúlván a tárcájába, minden pénzét kivette, amije volt. - Még nyolcezer forint - mondá. Kerekesy kivágta a nyolcezer forintot, aztán kivette a nagy bőrbugyellárisát, s leolvasott tizenhat darab ezrest. - No, hát még tizenhatezer forint! Atyám a zsebéhez nyúlt.
- Megadom - szólt mohón -, hogyne adnám. A játékosok sápadtan nézték az impozáns jelenetet, a rettenetes halom bankót, egy nagy vagyont; a két küszködő halálos verejtéket izzadott. - Jól van - hörgé apánk -, pecsételjük le a kártyákat. Én meghozom a pénzt vagy a biztosítékot. Ebben bele kellett nyugodni, lepecsételték a kártyákat, az apám és a Kerekesy pecsétjével, és egy órára fölfüggesztették a játszmát. Atyám rohant a takarékpénztárba, hogy ott kölcsönözzenek a kártyájára tizenhatezret, de a takarékpénztár már be volt zárva, akkor egy gazdag jó barátjához futott, hogy az adjon neki vagy váltót - de a jó barát megtagadta a kérését. Erre mintegy félőrülten visszarohant. - Hoztál-e pénzt? - kérdik mohón. Atyám kivette feleletül a revolverét, eldördült a lövés, és halva rogyott össze, mintha mondaná: nem hoztam. A játékosok felugráltak, Kerekesy elsápadt, s ezekkel a szavakkal rohant el: - Szegény ember! Ha tudtam volna, inkább elcsapom a négy felsőmet. A roppant összeg pénzt is ott hagyta. Az egyik partner, a járásbíró, magához vette az összeget, de eszükbe sem jutott konstatálni a rettenetes megdöbbenésben és zavarban, ki volt "erősebb". Az asztalt azonban a lepecsételt nyolc kártyával elhozattuk, nem is a mienk az, azért hát ne tessék felírni. Most a levegőben függ a dolog. Írtunk már Kerekesynek, hogy jöjjön a kártyák felbontásához. Mert az ő jelenlétében kell annak történnie. Tehát csak az a kérdés, hárman vannak-e a királyok vagy négyen? Mert ha hárman vannak, nem fogadjuk el a pénzt, de ha négyen vannak, még pörrel is készek vagyunk azt elvenni." (Igen ám - de ha négyen vannak, hogy lesz akkor ebből az esetből alkalmi tárca a Három királyok napjára?)
- Hm - szólt a foglaltató ügyvéd - kár, kár... hogy azokat a lepecsételt királyokat nem lehet lefoglalni... Mit gondol, végrehajtó úr, nem lehetne? - súgta azután, engem egy ablakmélyedésbe vonva. Mert jól tudom, hogy egy bírósági végrehajtónak nem illik szellemesnek lennie. |
www.piatnik.hu www.piatnik.com * Játék- és játékkártya katalógusok 2024. * Weboldalunk az egyetemes kártyakultúra tárháza. Gyártással és kereskedéssel nem foglalkozunk!
Ismét pagat.com | részletek
John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk. |
Webmester |
A weboldallal kapcsolatos kérdésekben a levelezési cím: 1064 Budapest, Izabella u. 69. Telefon: 06 1 332 3261 E-mail: civertan@civertan.hu Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. Minimum felbontás: 1024 x 768 Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió |