kártyás játékok, kártya játékok, kártya játékok online, kártya játékok ingyen, kártya játék leírások, kártya játékleírások
Kártyakult | Irodalom | Anekdoták

Mikszáth Kálmán: Három királyok

A tarokk csak tranzit. A skíz elvégre is még kedves kölyök, aki megérdemli, hogy sok családapa éppen olyan nagyon szeresse, mint a saját gyermekeit.
A pagát se kutya, kivált akkor, ha a tarokknyáj legvégén szalad, éppen mint a kutya. Egyszóval,
a tarokk jó játék, szolid embereknek való.

Én még gyermekkoromban megtanultam, s ki tudja, milyen irányzatot vesz életpályám, ha nem kellett volna abbahagynom. Azóta már sokra vihettem volna. Mert a tarokk nagy kvalifikáció Magyarországon. Ugyanis az édesapám azért tanított meg egy télen át a tarokkra, hogy a másik télen már én is játszhassam az öregapámmal, aki rendkívüli szenvedéllyel űzte a tarokkot. De fájdalom, csak egyetlenegyszer játszhattam a nagyapával. 

A nagyapa ugyanis nyolc tarokkra licitált, s egy rossz kettest vett, amiért erősen bosszankodék. Nekem kilenc tarokk volt a kezemben, hát természetesen hirtelen elkiáltom magam:

- Kontra!

A nagyapa dühösen ugrott fel:

- Ejnye, akasztófára való kölyke, hát az öregapádat mered megkontrázni?

S ezzel megfogott, előkereste valahonnan a nádpálcát, és úgy elagyabugyált azon melegiben, hogy örök időkre lemondtam a kártyajátékról. Nem is lett énbelőlem azután soha semmi. A társaságokba bele nem olvadhattam. Az emberek azt mondták rólam: "hasznavehetetlen fickó". Még ma is bírósági végrehajtó vagyok.

Az életben, nem tagadom, sokszor lett volna némi szerencsém és az mind a kártyán múlott. Egyszer községi jegyzőnek akartak megválasztani Bárányházán, de a plébános, mikor már teljesen meg volt nyerve, egyszer azt találta kérdezni:

- Richtig! Tudja ön a kalabriászt?
- Semmiféle játékot sem játszom - mondám önérzetesen.
- Hm, az baj, az baj - szólt hirtelen savanyúra vált ábrázattal. - A tél hosszú, amice, és az élet rövid... Hm, az élet rövid, a tél hosszú. Itt pedig csak hárman volnánk partnerek; ha ön tudná a kalabriászt.

Láttam az arcáról, hogy végem van, megbuktat. Máskor útitársnak akart elvinni egy gróf külföldi útra, de a pikét tudását követelte tőlem. Itthon csöppentem. Valóságos aranymadarat szalasztottam el. Azután egy doktorhoz kerültem titkárnak, ki olyan szenvedélyes játékos volt, hogy a betegek érverését így olvasta: egy... kettő... három... négy... öt... hat... hét... nyolc... kilenc... tíz... alsó... felső stb. Egyszer, ki tudja, kihez vitték ki falura kocsin, a kocsi feldőlt útközben, és a doktor kitörte a lábát. Az ágyban kellett feküdnie sokáig.

- Tud ön tartlizni? - kérdé.
- Nem.
- Sajnálom, de akkor elbocsátom, mert nekem most már olyan titkárra van szükségem, aki néhány hónapig tartlizzék velem az ágyban.

Mondom, amiért nem csináltam az életben egy kis szerencsét, azt a kártyában való járatlanságomnak tulajdoníthatom, és mégis, ha átgondolom az életet, vigasztalásul szolgál, hogy végre is tulajdonképpen a kártyából élek, mert mint bírósági végrehajtónak félannyi egzekúcióm, licitációm se lenne, ha az emberek nem kártyáznának. Logikai egymásután az. A keverés után jön az osztás, az osztás után a kiadás, aztán a pénzcsengés, aztán a dobpergés... Sok nemesi kúriát elkevertek, elosztottak már így.

Hanem egy helyütt sem volt olyan érdekes esetünk, mint a Miliczey-kúriában, ahol Brüll Jakab javára foglaltuk le egy év előtt az özvegy Miliczeyné ingóságait. Készséggel engedték a holmit felírni az asszony is, a kisasszonyok is. Felnyitogatták a szobákat, szekrényeket, magok is feldiktáltak egyet-mást, ha mi elfeledkeztünk róla az ügyvéddel, csak éppen egy ajtónál vettem észre némi aggodalmat az arcukon. Ezt az ügyvéd is észrevette. Majd az ne venné észre.

- Hová, nyílik, kérem, ez az ajtó?
- Ez egy egészen üres szoba - mondá az özvegy némi zavarral.
- Szabad megnézni? - kérdé az ügyvéd némi szemtelenséggel.
- Nem is tudom, hol van a kulcsa. De biztosíthatom az urakat, hogy nincs a szobában semmi bútor, csak egyetlen rossz asztal.

Az ügyvéd nem tágított. Neki, úgymond, kötelessége mindent megnézni. S még mosolygott is ehhez a mondásához a hóhér! Végre is ki kellett nyitni a szobát. Egy kis fülke volt egyetlen zsalus ablakkal a kertre. Olyan kamaraféle. A közepén egy asztalka állt fehér lepedővel leterítve. Az ügyvéd rögtön fölemelte a lepedőt.

- Hm. Azt hittem, valami emailírozott mahagóni - szólt csalódva, mert csak egyszerű fényezett asztalka volt -, de nini, nini, mi ez rajta? - kiálta fel élénken.

Az asztal hátához nyolc rózsaszín felületű kártya volt lepecsételve. Mindeniken négy-négy pecsét, címerrel. Szárnyas sárkány röpködött az egyik címerben, egy menyét volt látható a másikon.

- Ne írják fel, kérem, ezt az asztalt - kezdé az özvegy -, hisz úgyis értéktelen, inkább készpénzben fizetem ki az árát.
- Mit jelentenek a kártyák?
- Ezeknek nagyon szomorú története van - szólt az úrnő egy mély sóhajjal.
- Miért nem veszik le?
- Ezek a mi bizonyítékaink. Egyebünk sincs most már, csak ez a négy kártya.
- Különös dolog!
- Lehetetlen, hogy önök ne tudnák az esetet.

Kértük az özvegyet, beszélje el, mert semmit sem hallottunk.

- Nem tudom én azt elmondani, hanem majd az ebédnél elbeszéli a nagyobbik fiam.

Az ebédnél aztán el is mondta a fiatal Miliczey. Úgy látszik a szakszerű előadásáról, ő maga is ért már hozzá.

"Néhány hét előtt történt. Egy idevaló komposszesszornak egy gazdag hírben álló vendége volt, Kerekesy József Biharból. Egy délután ferblizni kezdtek a komposszesszornál. Atyám is játszott, mégpedig nagyban. Sok pénz volt nála. Azelőtt két nappal adta el a birtokát, hogy újat vegyen, egy kisebbet, és az eddigi terheket kifizesse. Szenvedélyes játékos volt szegény. Atyánk folyton vesztett, s mindig jobban-jobban melegedett bele. Egyszer a nábobnak négy felsője jött, apánk előtt pedig két király volt kicsapva. A nábob nagy összeget hítt, apám megadta, és belenyúlván a tárcájába, minden pénzét kivette, amije volt.

- Még nyolcezer forint - mondá.

Kerekesy kivágta a nyolcezer forintot, aztán kivette a nagy bőrbugyellárisát, s leolvasott tizenhat darab ezrest.

- No, hát még tizenhatezer forint!

Atyám a zsebéhez nyúlt.

- Megadom - szólt mohón -, hogyne adnám.
- Tessék kitenni.
- Nincs pénzem, de megadom.
- Nem lehet, kérem, tessék kitenni. Az a szabály!
- De ha mondom, hogy nincs nálam. Hozom. Egész vagyonommal jót állok.
- De hisz ön a vagyonát már eladta. Tessék más biztosítékot jelölni ki. Különben behúzom a zsinórt.

A játékosok sápadtan nézték az impozáns jelenetet, a rettenetes halom bankót, egy nagy vagyont; a két küszködő halálos verejtéket izzadott.

- Jól van - hörgé apánk -, pecsételjük le a kártyákat. Én meghozom a pénzt vagy a biztosítékot.

Ebben bele kellett nyugodni, lepecsételték a kártyákat, az apám és a Kerekesy pecsétjével, és egy órára fölfüggesztették a játszmát.

Atyám rohant a takarékpénztárba, hogy ott kölcsönözzenek a kártyájára tizenhatezret, de a takarékpénztár már be volt zárva, akkor egy gazdag jó barátjához futott, hogy az adjon neki vagy váltót - de a jó barát megtagadta a kérését. Erre mintegy félőrülten visszarohant.

- Hoztál-e pénzt? - kérdik mohón.

Atyám kivette feleletül a revolverét, eldördült a lövés, és halva rogyott össze, mintha mondaná: nem hoztam.

A játékosok felugráltak, Kerekesy elsápadt, s ezekkel a szavakkal rohant el:

- Szegény ember! Ha tudtam volna, inkább elcsapom a négy felsőmet.

A roppant összeg pénzt is ott hagyta. Az egyik partner, a járásbíró, magához vette az összeget, de eszükbe sem jutott konstatálni a rettenetes megdöbbenésben és zavarban, ki volt "erősebb". Az asztalt azonban a lepecsételt nyolc kártyával elhozattuk, nem is a mienk az, azért hát ne tessék felírni. Most a levegőben függ a dolog. Írtunk már Kerekesynek, hogy jöjjön a kártyák felbontásához. Mert az ő jelenlétében kell annak történnie. Tehát csak az a kérdés, hárman vannak-e a királyok vagy négyen? Mert ha hárman vannak, nem fogadjuk el a pénzt, de ha négyen vannak, még pörrel is készek vagyunk azt elvenni." (Igen ám - de ha négyen vannak, hogy lesz akkor ebből az esetből alkalmi tárca a Három királyok napjára?)

- Hm - szólt a foglaltató ügyvéd - kár, kár... hogy azokat a lepecsételt királyokat nem lehet lefoglalni... Mit gondol, végrehajtó úr, nem lehetne? - súgta azután, engem egy ablakmélyedésbe vonva.
- A királyok fölötte állanak a törvénynek - mondám, s ez volt az első és utolsó szellemesség tőlem életemben.

Mert jól tudom, hogy egy bírósági végrehajtónak nem illik szellemesnek lennie.


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Add a Facebook-hoz
Bridzsezzünk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények a bridzsasztalnál!
Tarokkozzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az tarokkasztalnál!
Ultizzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az ultiasztalnál!
Römiparti | részletek

A nemzetközi játékok között talán a legnépszerűbb a römi. Tucatnyi változatának leírását megtaláljuk minden kártyajátékos oldalon. Magyarországon többnyire a 14 lapos römit játsszák. A közelmúltban indított rummy-party.com online játéklehetőséget kínál több játékváltozatban
Ismét pagat.com | részletek

John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk.
Kapcsolat
A weboldallal kapcsolatos
kérdésekben a levelezési cím:

1064 Budapest, Izabella u. 69.
Telefon: 06 1 332 3261
E-mail: civertan@civertan.hu

Az oldalon szereplő információk, képek
és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Minimum felbontás: 1024 x 768
Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió