Salamon játszik

Salamon Béla (1885-1965), a kabaréjelenetekből ismert színész lelkes kártyajátékos volt. Alsóst, később ultit játszott barátaival. A róla szóló anekdotákat a Kártyázó magyarok gyűjteményéből másoltuk ide.

Balassa Imre: Alsósparti
A művészklubban vidám kártyaparti folyik. Rózsahegyi Kálmán, Balogh páter és Salamon Béla a partnerek. Alsóst játszanak, s a játékot összekötő szöveg olyan szellemes és mulatságos, hogy az asztalt körülvevő kibickarnak, amíg a játszma tart, egyéb szórakozásra nincs gondja. A páter és Kálmán bácsi jól játszik, Salamon gyengébben. Legalábbis a közönség megítélése szerint a színpadon jobban játszik. Rózsahegyi rászól, hogy a kártyacsomagot keverés után, kiosztás előtt a partnerrel emeltetni kell. Salamon azonnal kész a válasszal:

- Igazgató koromban megszoktam,
hogy nem szeretek emelni.

Gyenge játékos
Egy külföldi játékos, aki a legjobb römiző hírében állt, egy alkalommal Pestre kerülvén ellátogatott a művészek FÉSZEK-Klubjába. Römizni szeretett volna és megkérte a háznagyot, hogy hozzon össze egy römi partit. A háznagy bemutatta neki Salamont és Kabost.  Salamon megkérdezte a vendéget, hogy erős játékos-e, mert ők csak ilyennel játszanak. Az idegen megnyugtatta őket, hogy egyike a legerősebb játékosoknak. Osztásra került a sor, de Salamon nem vette kézbe a lapokat, hanem az idegen kollégát figyelte, majd hirtelen eltolta magától a kártyákat és mosolyogva mondta:

- Sajnálom, nem játszhatunk, mert amint látom, ön gyenge játékos.
- Én?  De miből gondolja?
- Mert amint látom, ön még a lapokat is rendezgeti . . .

Az ötödik ász
Salamon, a komikus alsóst játszik néhány kollégával. Az egyik játszmánál egyszerre csak így kiált fel

- Bemondom nektek az öt ászt!
- Öt ászt? - csodálkozik Radó, a rivalista. - De Béluskám, van piros ász, makk ász, zöld ász, tök ász. Hát micsoda ász volna még?
- Hogy micsoda ászom van még? - mondja komoly arccal Salamon. - Hát isiászom . . .

Ifjú ara panasza
Lengyel Menyhért esküvője után történt, hogy két barátja, Salamon Béla és Vadnai László az ifjú párt a szállodáig kísérte. Salamonnak támadt az ötlete, hogy amíg a menyasszony felkészül a nászéjszakára, valahogy üssék agyon az időt. Egy szempillantás alatt előkerült a magyar kártya, és már osztottak is az első partihoz. Nem is egy parti lett ebből, hanem legalább száz. A várakozó aráról mindenki megfeledkezett a kártyacsata hevében.  Már mélyen az éjszakában járt az óramutató, amikor megelégelve a várakozást, megjelent a szálloda halljában az új asszonyka, és megindult belőle a panaszáradat és csak szórta, szórta a szemrehányásokat a zavartan tekintgető társaságra, legfőképp a férjére. Talán még most is pörölne, ha Salamon le nem csendesíti a következő szavakkal:

- De tüzes a menyecske . . .

Szenvedély
Salamon Béla, a felejthetetlen komikus alkalomadtán szívesen kártyázott, bár nem állt szenvedélyes játékos hírében. Az Otthon Klubban azonban szívesen telepedett le a jó ismerősök közé. Ha ott játszott, állandó partnere egy festőművész volt. Vele Salamon nagyon szeretett játszani, mert hihetetlenül átélte a partit, nála mindig vérre ment a játék. Egyszer úgy felizgatta magát, hogy a kezében lévő kártyákat Salamonhoz vágta. A kibicek elhűlve figyelték az eseményt, és persze várták a botrányt. A nagy komikus azonban ezúttal sem tagadta meg magát. Csendesen csak ennyit mondott:

- Nahát uram, magával sem játszanék dominót . . .