Szivar alakú csodafegyverek kártyákon

A hadviselő felek minden háborúban igyekeznek "csodafegyvereket" bevetni, amelyekkel minél gyorsabban megtörhetik az ellenség ellenállását. Ezek a csodafegyverek a kor műszaki tudományának csúcsteljesítményei és újdonságai közé tartoznak. Így történt ez az I. világháborúban is, amikor első alkalommal vált a légtér hadszíntérré. E harcok érdekessége a kormányozható léghajó, melyek a korabeli kártyalapokon is feltűntek. A légballonok alkalmazásának ábrázolását három kártyapakli lapjain mutatjuk be.

A német légierő I. világháborúban fontosabb szerepet játszott személyeit és bevetett fegyvereit mutatja be a "Deutsche Luftfahrer" (A német pilóta) nevű kártyapakli, amit a Vereinigte Stralsunder Spielkarten Fabrik AG kártyagyár adott ki. A kártyaképeket Fritz von Lindenau tervei alapján Georg Koch festette. A pakli felső lapjain kaptak helyet a mérnökök, az alsókon a katonatisztek és a pilóták, míg a léggömbök és a léghajók ábrázolása a kilences lapokra kerültek.

August von Parseval; Felderítő léggömb; Ferdinand von Zeppelin

A pakli által bemutatott személyek közül ki kell emelni Ferdinand von Zeppelin grófot, akinek arcképe a makk felsőn látható. Bár nem csak Zeppelin gyára készített léghajókat, azonban az ő neve vált a legismertebbé. Talán kevésbé köztudott az, hogy a kormányozható léghajó első prototípusa Schwarz Dávid fakereskedő nevéhez köthető. Léghajója első felszállását a tervező már nem érte meg, a kísérletet az özvegye hajtatta végre Az első felszállás nem hozott teljes sikert. Bár a hajó szél ellenében is képes volt az irányt tartani, az erős szél miatt azonban a pilóta elvesztette uralmát a szerkezet felett, így az földet érés közben megsérült. A kísérlet helyszínén ott volt Ferdinand von Zeppelin, aki fantáziát látott a léghajóban. Az özvegytől megvásárolta a terveket és a szabadalmat, majd tökéletesítette a szivar alakú légi járművet.

A léghajózás történetének másik két fontos személyét is felfedezhetjük a pakliban, egy mérnököt és egy katonatisztet. A zöld felsőn láthatjuk August von Parseval mérnököt, a sárkányballon megalkotóját, a tök alsó lapon pedig Peter Strasser korvettkapitányt, a német haditengerészet léghajózásért felelős parancsnokát. A sors iróniája, hogy Strasser az utolsó London elleni támadáskor életét vesztette.

A lapokon feltűnnek mindazok a légballon és léghajó típusok, melyeket az I. világháborúban a német haderő alkalmazott. A kör kilencesen egy sárkányballont láthatunk, míg a tök kilencesen egy léggömböt, amelyeket felderítési célokra használtak. A sárkányballon hosszúkás alakjának gyakorlati jelentősége volt, mivel ezzel az alakkal szélirányban lehetett tartani a légballont, míg a gömb alakúak csak ide-oda hánykolódtak a szélben. A képen jól láthatóak azok a kötelek, amelyekkel a földhöz rögzítették a ballont, illetve le-fel csörlőzték. A ballon aljára függesztve látható az a kis kosár, melyben a személyzet foglalt helyet. A megfigyelés során ők végezték a legkockázatosabb munkát, mivel a légballon kigyulladhatott. Ilyen esetekben a végzetes balesetek elkerülése érdekében a személyzet ejtőernyővel ugrott ki a kosárból.

Schütte-Lanz léghajó; Peter Strasser; Sárkányballon

Kettő, Londonra bombát dobó léghajót láthatunk a zöld kilences lapon. A képen nem zeppelinek vannak, hanem egy másik német gyártó favázas Schütte-Lanz típusú léghajói. A képen a léghajók az angol légvédelem reflektorfényeibe kerültek. Bár a német hadvezetés reménykedett az irányítható léghajók sikerében, azonban ez a remény nem vált valóra. A háború alatt készített kilencvenhét zeppelin közül kilencven elpusztult, bár egy részük nem ellenük irányult támadás, hanem baleset következtében. A léghajókkal folytatott nappali támadások már a háború kezdetekor kudarcot vallottak, az első zeppelin-támadáskor a bombázó zeppelinek közül egyet ágyúval lelőttek. A további, nappali bevetések alatt történt kudarcok után áttértek az éjszakai alkalmazásra, illetve a légierőtől átcsoportosították őket a haditengerészethez. Ilyen éjszakai bombázást mutat be a kiválasztott lap. Kezdetben a léghajók éjszakai bevetése hatásosnak bizonyult, azonban a háború harmadik évétől kezdve a javuló légvédelem és az egyre jobban felszerelt repülőgépek miatt sikerük csökkent.

Zeppelinek pusztulását ábrázolja a belgiumi L. Biermans által kibocsátott "Jeu des Allies" (Szövetségesek játéka) megnevezésű kártyapakli treff ász lapja. A kártyalap egyik felén a levegőben kigyulladó és kettétört zeppelineket láthatunk, melyekből emberek hullnak ki a tengerbe. Az ábrázolás jól mutatja a személyzet tehetetlenségét és kiszolgáltatottságát akkor, ha a léghajó kigyullad. A gáz gyors égése miatt a túlélésre csekély esély volt. A leghíresebb baleset közel két évtizeddel később, 1937-ben következett be. Az I. világháború sikeres tábornokáról, Hindenburgról elnevezett léghajó, miután átrepülte az óceánt, leszállás közben kigyulladt, s néhány perc alatt hamuvá égett. A fedélzeten tartózkodó kilencvenöt emberből harminchat életét vesztette annak ellenére, hogy a léghajó földközelben volt. Ezek után elképzelhető, hogy magasan, a levegőben a személyzetnek mennyi esélye volt arra, hogy a kigyulladt léghajóból élve megmeneküljön. A kártyalapon olvasható két helységnév, Mt. St. Amand és St. Grégoire az, ahol zeppelineket semmisítettek meg.

A Citta di Ferrara pusztulása; Kettétört zeppelinek

Léghajó és repülőgép harcát mutatja be a bécsi Piatnik cég által kibocsátott "Soldaten Tarock" (Katonai tarokk) XX számú lapja. A lapon a Citta di Ferrara nevű olasz léghajó pusztulását láthatjuk, miután egy kétfedeles, kétüléses hidroplán repülőgép megtámadta. A kártyalapon látható történet valós eseményeken alapul. A Citta di Ferrara Fiumét bombázta, nem sok sikerrel. A támadásnak a sebesültek mellett mindössze egy halálos áldozata volt, illetve a bombázás mérsékelt anyagi kárt okozott. A léghajót, a támadás után, a támaszpontra való visszatérése közben a Kvarner-öböl felett Gustav Klasing sorhajóhadnagy repülőgépével utolérte, s Hans Ritter Fritsche nevű lövészével elpusztította. A harc során a repülőgépből gyújtóbombákat dobtak a léghajóra, amely több helyen kigyulladt, és vészes sebességgel zuhant a tengerbe. A ferrarai lakosok adakozásából épített és a városról elnevezett léghajó megsemmisítését a világháború alatt propaganda célokra széleskörűen felhasználtak. Mára elfelejtették.

Kezdetben a repülőgépek hátrányban voltak a léghajókkal szemben, mivel a léghajóra leadott egy-egy pisztoly- vagy puskalövés nagy veszélyt nem jelentett rájuk. A léghajók elleni támadás taktikáját átdolgozták, a repülőgépeket gyújtólövedékekkel, illetve a légcsavarokhoz szinkronizált géppuskákkal szerelték fel. Ezekkel az új fegyverekkel már hatásosan támadhatóak voltak a léghajók. A repülőgép-támadásnak ez a kidolgozott rendszere gyakorlatilag az irányítható léghajók harci cselekményekben való bevetésének a végét jelentette.

A léghajók katonai célzatú használata az I. világháborút követően csak felderítésre korlátozódott. A támadó célú alkalmazásuk azonban színesebbé tette a háborúk történetét. A két világháború között, a húszas években aranykorát élte a léghajózás, de a Hindenburg Zeppelin katasztrófája aláásta a létét. S bár katonai célokra már nem alkalmazzák őket, azonban megfeledkezni nem érdemes róluk. Mindig akad egy-egy leleményesebb vállalkozó, akiben feltámad az az ötlet, hogy irányítható léghajón szállítson embereket, s ezzel egy életre szóló élménnyel ajándékozza meg utasait. | Facsar Mihály