kártyás játékok, kártya játékok, kártya játékok online, kártya játékok ingyen, kártya játék leírások, kártya játékleírások
Kártyakult | Kártyaképtár | Magyar képtár

Vármegyei csendélet

Túry Gyula festménye

„Kevés művészünk foglalkozott eddigelé a magyar vidéki középosztály életének ecsetelésével. Margitay Tihamér a szalon-genret, Bihari leginkább a népéletet vette ecsetére. Csak elvétve akadtunk itt-ott egyesekre, kik a középosztály sok jóízű, humoros alkotásra méltó, bár kevéssé változatos életéből vetettek egy-egy jelenetet vásznukra. Most ott találjuk az őszi tárlaton Túry Gyulát, az ő egészséges humortól duzzadó, s kiválóan jellegzetes «Vármegyei csendéleté »-vel. Lehetne ugyan «Pagát-fogás»-nak is keresztelni, hisz oly világosan, érthetően van előadva, hogy a derék tisztelendő úr e réven került a bajba. S hogy nem először történik, mutatja a tekintetes úr rettentő haragja is, kit a rossz sors a tisztelendő úr játéktársául ültetett oda. S mily jóízűen kaczag ezen a főszolgabíró, jellemzően legyintve hozzá kezével, s bal szomszédja is buzgón követi példáját; kár, hogy ebben épen egy kitörőfélben levő tüsszentés akadályozza a derék vármegyeoszlopot. A fiatal főispáni titkár, mint az esemény hőse, bizonyos megyei előkelőséggel terjeszti elő s magyarázza a megmásíthatatlan tényállást. Még a hajdú is, ki szokás szerint a poharakkal foglalatoskodik, műértő mosollyal tekint a lefőzött tisztelendő úr felé.


A kép ügyesen van csoportosítva, elég szabatosan rajzolva s bizonyos gyakorlottsággal festve; egyik kedvencz darabja lesz téli tárlatunk látogató közönségének. Túry még aránylag fiatal ember s ha a már megtalált úton, mint eddig, komoly törekvéssel halad előre, a legszebb reményeket fűzhetjük jövőjéhez.” Vasárnapi Ujság, 1893. Három héttel később írta a szerkesztőség Mikszáth Kálmán meséjét kommentálva: „Ily czim alatt a «Vasárnapi Újság» 49-ik számában megjelent «Vármegyei csendélet» czimű képünkre vonatkozólag egyik kitűnő irónk tollából a fentebbi jóizü képmagyarázatot van alkalmunk közölni.”

A VÁRMEGYE MULAT

Már Szontágh Pál ő excellencziája úgy nevezte el a skízt, hogy «közéletünk kimagasló alakja». S ez a mondása megmarad még akkor is, mikor már senki sem fogja tudni, hogy ő létezett és hogy valóságos belső titkos tanácsos volt. A skíz még akkor is létezni fog és uralkodik közéletünk egén. A nemes vármegyét, a nagy, hatalmas bástyát is veszély környékezi, már csak az imádság tartja, de a skíz dönthetetlenűl áll  - épen a vármegyékben, mintha ő lenne a főispán, a «huszonegyes» a viceispán, a pagát pedig az autonomia, a melyet folyton menteni kell, hogy valahogy el ne üssék.

A nemes kompánia most is együtt van. A hatalmasok. Színhely a méltóságos főispán úr szobája. Hogy melyik megyében? Én istenem, akármelyikben. Az ember látja, hogy nappal van, mert gyertyák nem égnek az asztalon, meglehet, hogy délelőtt van, de ezt bizonyosra állítani nagy violentia lenne. A mi a történelmi időt illeti, az ember a Tisza előtti időkre tenné, mert ott áll a picziny asztalkán öblös tartóban a szűz dohány (hogy szűz a dohány, arra meg is esküszöm). Holott a Tisza-regime már tiltja a szűz dohányt. Tehát Tisza előtti volna a dolog, ha a főispáni titkár, a ki pedig épen most dobja oda az utolsó kártyát, nem volna Tisza alatti species. így azonban anakhronizmus fordul elő, a mit azonban szintén nem mernék egészen a festő hibájának tulajdonítani, mert a szűz dohányban aligha nem ő méltósága a ludas. Hanem hogy a szűz dohány és a főispáni titkár egy ugyanazon időben lehetetlenség, az semmi. Nagyobb csodákat is mívelt már ennél a vármegye.

A kép jó, nagyon jó; méltó megörökítése a nagy eseménynek, mely olyan derült hangulatba hozta a társaságot, s mely sokkal több érdeklődést fog kelteni holnap mindenfelé, mint a legközelebbi belügyminiszteri rendelet.

A gíbiczet, az árvaszéki elnök urat szinte a nevető görcs fogja el. « Soha ilyet! » kiáltja hahotázva, s finom selyem keszkenőjével törli a homlokát. ő méltóságának a főispán urnak orráról leesett a zwicker a nagy kaczajtól s kezét felemelve dől hátra:

- « No, ezt nem adom száz forintért! »

A titkár is mosolyog, de hogy is ne, hogy is ne! Hiszen régen áll a világ, de ilyesmi még elő nem fordult... he he he...

A megrökönyödött plébános úr, a kin megesett a nagy baj, - (tetszik a hajdúnak, a kujonnak, hogy nem a vármegye urain történt csúfság, hanem a kléruson) - még mindig megriadva beszéli el a szolgabírónak az óriási szerencsétlenséget, hogy történt, mint történt, olyan elszontyolodott, rémült arczczal, mintha valami hajótörést mesélne. A szolgabíró jó ember, csupa tisztességből a szent ember iránt, türtőzteti magát, komolyan hallgatja, pedig tudom, ő is nevethetnék.

Hát úgy történt, hogy a főtisztelendő úr megolvasta a kiosztott kártyákat és azt látta, hogy neki csak tizenegy jutott, minélfogva a szabályok szerint (s ezek rideg szabályok, nem olyanok mint a megyei szabályrendeletek) semmis a játék. Gondolja tehát magában, hogy majd csinálok én most egy tréfát s még egyszer megolvassa a kártyáit, bizony most is csak tizenegy tizenkettő helyett, hát jól van, egyszerre pose-ba helyezi magát, és kikiáltja a legnagyobb szót:

- « Tizenkét tarok, solo, tout les trois, pagát ultimo ».

A főispán, a kinél a skiz van, csodálkozva néz rá, siet hirtelen közbe vágni: - « Kontra a tout les trois-nak! »

A fiatal titkárnál bujkál a pagát. - « Kontra az ultimónak! » ordítja.

A szolgabírónál pedig kilencz tarok legelész egy sorban, mire ő is rázendíti: - « Kontra a játéknak ».

A tisztelendő úr csak mosolyog, mosolyog. No csak acsarkodjatok, majd a végén én nevetek. Hiszen jól tudja ő, hogy áll a dolog, nincs ő neki se pagátja, se skízje, se tizenkét tarokja, - hanem van tizenegy kártyája, a mi elveszi a játék érvényét. Micsoda kapitális viczcz lesz ebből a végén, hogy fognak bosszankodni a partnerek, a mikor a képzelt «nagy fogás» lezsugorodik az osztó hibájának. Furfangos arczczal mennydörgi tehát vissza: - «Rekontra mindennek!»

S ezzel nagy komolyan kezdi kiadogatni a kártyákat s a mint tapogatja, nyomogatja egyiket a másik után, egyszerre csak (hogy el nem ájul az ember egy ilyen szituáczióban) kimorzsolja bütykös újjaival a ragadós kártyákból — a tizenkettediket. Oda volt tapadva az átkozott a coeur dámához. Megfagyott a vér a szegény plébánosban, mert nemcsak hogy sok pénzbe kerül, de a szégyen, az örökös nagy szégyen... Csak az incselkedő ördög merhet ilyet tenni az Úr szolgájával.

- « Ha ha ha, ha ha ha! »

- « No ilyen csak egyetlen egyszer történt - mondja a boldog főispán extasisban. - Az is az én jelenlétemben, képviselő koromban, fent a klubban, Móricz Pállal. Hanem most már add ide János azokat a quaterkákat. Erre csakugyan inni kell egyet!»

M—th K—n.

A mulatságos história valóban megeshetett. Azt már csak a festmény szemlélője fűzi Mikszáth meséjéhez, hogy az urak négyes, azaz négy személyes, Paskievicset játszanak. A képből kreált kis történet viszont a három személy által játszott hármas tarokkról szól. Bizonyíték erre az egy játékos kezében lévő 12 kártyalap.

Korábbi cikkünk: Mikszáth Kálmán: Skíz, XXI, pagát


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Add a Facebook-hoz
Bridzsezzünk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények a bridzsasztalnál!
Tarokkozzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az tarokkasztalnál!
Ultizzunk 2017! | részletek

2017: Új esztendő, új versenyek, új remények az ultiasztalnál!
Römiparti | részletek

A nemzetközi játékok között talán a legnépszerűbb a römi. Tucatnyi változatának leírását megtaláljuk minden kártyajátékos oldalon. Magyarországon többnyire a 14 lapos römit játsszák. A közelmúltban indított rummy-party.com online játéklehetőséget kínál több játékváltozatban
Ismét pagat.com | részletek

John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk.
Kapcsolat
A weboldallal kapcsolatos
kérdésekben a levelezési cím:

1064 Budapest, Izabella u. 69.
Telefon: 06 1 332 3261
E-mail: civertan@civertan.hu

Az oldalon szereplő információk, képek
és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak.
Minimum felbontás: 1024 x 768
Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió