Anekdota, kuplé és népnyelv

A Budapestre költöző Piatnik kártyagyáros a Lipótvárosi Kaszinóba történő belépésekor egy barátjával végigjárta az épület termeit. A kártyaszobába érve X. úrnak akarták bemutatni, aki éppen súlyos veszteséggel járó parti végén a szerencsétlen lapjárás miatt hangosan dörrent a kompániára: - Az ördög vitte volna el ezt a Piatnikot... Az igazgató csendesen súgta oda barátjának: - Várjuk meg, amíg ez az úr megnyer egy partit és csak utána mutass be neki!

A magyar játékos társadalom egyik szlogenje ma is a "Piatnik csak kártyát adott…" Ezt mondja partnerének a kártyás ember, amikor annak ügyetlenkedése, figyelmetlensége okán elrontott egy biztosnak tűnő nyerési lehetőséget és így közösen veszítik el a partit, azaz fizetnek.

A pesti polgár a trafikba lépve Piatnikot kért az eladótól. Az árus pedig tudta a dolgát, máris a pultra tett egy csomag magyar kártyát.

Szenes Iván Kártyaszerelem címmel írt kuplét Latabár Kálmánnak. Ebben a káró dáma és a pikk bubi szerelembe esnek, de a "gonosz Piatnik" miatt a beteljesülés elmarad:

"...És csókra csók jött, újra csókok, oly szépen indult a regény,
s a pikk fiú halkan így esengett: oh káró dáma légy enyém!
De felzokog a káró dáma, hiába minden, nem lehet.
Bár bennem is a vágy viharzik, de az a gonosz Piatnik
csak derékig festett engemet, csak félig festett engemet."