Az Eötvös-Lenormand legenda

Jóskártyákról és kártyajósokról olvasva gyakran találkozunk a jövőleső tudományos/művészeti tevékenység bizonyítékaként felhozott érveléssel, hogy báró Eötvös József párizsi tartózkodása alkalmával felkereste a jóslatairól elhíresült Lenormand kisasszonyt, aki kártyáiból tönkremenést, hírnevet és vérpadot jósolt neki. Másfél évszázad alatt aztán ez a hír legendává lett a látnokok, mágusok és varázslók körében. A Vasárnapi újság 1871. évi száma azonban megvilágítja a történet hátterét:

"A harminczas-évek közepe felé b. Eötvös József Magyarország egyik legszerencsésebb ifja volt. Születésénél fogva dúsgazdag és előkelő ifjúságánál fogva vidám, dévaj, sőt talán kissé könynyelmű. Én, ki benne már a. mély költőt, s a nagy gondolkozót ismertem, alig tudnám ezt elhinni, ha nem emlékezném, hogy néhány év előtt egy akadémiai ülésen mellettem állva, mosolyogva így szólt hozzám: "No nézze csak, mennyi fiatal vendégünk van! Itt hallgatóznak már két óra óta a nagy melegben . . . Istenem! engemet ebben a korban semmi sem lett volna képes ilyen helyen tartani."

Barabás Miklós Eötvös portréja; Lenormand kisasszony

Tehát az ifjú Eötvös lovagolt, vivott, tánczolt, pezsgőzött és udvarolt, mint a többi fiatal báró. Különösen gyakran kereste föl X. gróf palotáját, melyben az ifjú comtessok nagyon szívesen fogadták az előkelő és szikrázó szellemű fiatal báró udvarlásait. A comtessek nemrég jöttek haza Parisból s tele voltak Lenormande asszony jóslataival, melyekkel akkor az egész franczia főváros csaknem kizárólag foglalkozott. Mi is ismerjük az "asztalmozgatás" egymást bolonditó korszakát, igy elhihetjük, hogy Parisban is volt ily időszak, midőn politika vagy más nagyobb események hiányában, a társadalomnak ki kellett gondolni valami foglalkoztató és izgató szert, hogy a nagy csöndesség miatt el ne aludjék.

Verses Lenormand-kártya lapjai

Eötvös ép Parisba volt indulandó, s a comtessek a legnagyobb felelősség terhe alatt meghagyták neki, hogy Lenormande fölkeresését el ne mulaszsza. Az ifjú báró meg is ígérte, hogy fölkeresi a csodás tehetségű jósnőt, azonban midőn Parisba ért, vagy a világváros egyéb kínálkozó élvezetei miatt, vagy mert a jósnő hire időközben alábbszállt s nem beszéltek felőle többé annyit, mint azelőtt, elmulasztotta a jósnőt fölkeresni, s hazajött a nélkül, hogy Lenormande-ot látta volna. Meg is feledkezett az egész dologról.

lenormandItthon első látogatásainak egyikét mindjárt a grófi háznál tette. A comtessek örvendeztek a viszontlátáson és legelső kérdésük is az volt, hogy meglátogatta-e Lenormande-ot? "Igen!" - felelt félig tréfásan az ifjú báró, ki kényelmesebbnek találta a rövid igenlést, mintsem azt, hogy hosszasan mentegetőzzék. "Nos, hát mit jósolt?" - kérdik a grófnők nagy érdekeltséggel. Eötvös már most - mint később maga beszélte - oly képtelenségeket akart mondani, hogy a grófnők maguk is észrevegyék, miszerint válaszai nem egyebek körmönfont tréfánál. "Először is azt jósolta, hogy atyám vagyonilag tönkre fog jutni, hanem én, saját érdemeim és szerencsém által, kedvező viszonyok közé jutok." Ez akkor a legképtelenebb állítások egyikének látszhatott, miután Eötvös atyja, Magyarország tárnoka, rendkívül gazdag ember s elpusztíthatatlan terjedelmű birtokok ura volt. A comtessek nagyon pikántnak találták a jóslat első részét s tovább kérdezősködtök: "Hát még mit jósolt?" "Nos, nos," - folytatá Eötvös az előbbi humorral, - "azt jósolta, hogy én miniszter leszek." Ez még nagyobb abszurdum volt abban az időben: egy magyar ifjúnak miniszterségre gondolni akkor, mikor az ilyen polezot egyedül csak a Metternichek voltak hivatva elérni.",,Hát még? hát még?" - kérdezek fölcsigázott érdekkel a comtessek - "Mit jósolt még Lenormande?" Eötvös véget akart vetni a kényelmetlenné váló dolognak, s rövideden válaszolt: "Azt jósolta, hogy utójára is - fölakasztanak." "Ah!" - sóhajtoztak a grófhölgyek, és nem kérdezősködtek tovább.

Kis Lenormand-kártya lapjai

Év év után múlt el, bekövetkezett 1848. s.b. Eötvös József nyilvános szereplésének tetőpontjára ért. Régen elfeledte már a grófi családot, Lenormande-ot, midőn 1848 közepén egy szép reggel levelet kap a comtessek egyikétől, ki azóta régen férjhez ment, s kinek már hollétéről sem volt tudomása a bárónak. Az aggodalmas levél körülbelől igy hangzott: "Báró úr! Bizonyára nem zavarnám önt bokros hazafiui teendői közt, ha másrészt honleányi kötelességemnek nem tartanám báró urat egy rég elmúlt eseményre figyelmeztetni. Emlékezik-e báró úr Lenormande-ra és jóslataira? Azt jósolta, hogy báró ur dúsgazdag atyja vagyonilag tönkre megy, s beteljesedett; azt jósolta, hogy báró úr miniszter fog lenni, s ön csakugyan elnyerte Magyarország kultusz-tárczáját; hanem jósolt Lenormande még valami harmadikat is. Ha elfeledte ön, emlékeztetem reá. Zivataros idők járnak, midőn a napnak eseményeit nem lehet előre kiszámítani. Báró ur, legyen ön óvatos, s fogadja mély honleányi üdvözletemet, melylyel vagyok - N. grófnő."

A grófnők a jóslatot, melyet Lenormande-nak tartottak, valószínűleg másoknak is elmondák, s 1848-ban ajkról ajkra szállt az a monda, hogy Eötvösnek egy czigány-asszony azt jövendölte, hogy föl fogják akasztani. A magyar kiadás Lenormandé-ból czigány-asszonyt csinált. Eötvös azonban - mint fönebb is emlitők - barátai előtt az egész jóslatot saját költeménye s ifjúkori tréfája gyanánt tüntette föl, de miután a tréfajóslat két első része oly csodálatosan beteljesedett, a báró még sem volt képes a harmadik pontra egész elfogulatlansággal gondolni. S ki tudja, hogy ezen elfogultság nem játszott-e szerepet későbbi politikai pályáján, s nem volt-e befolyással azon tulóvatosságra, mely eljárásait sokszor jellemezte?

Hiába, a költők mind idegesek és babonásak. Pedig ha a csatatéren kívül is van szép halál, őt ez érte. Úgy hunyt el felnőtt, derék gyermekek, egy angyali nő karjai s egy egész nemzet aggódó szívdobogása között!" Báró Eötvös József életéről olvashatunk. - LINK