Budapesti snapszer versenyek 1

1925, Szarvas téri Horváth-vendéglő


Piatnik luxus magyar kártya

„Hogy az olvasó kellő szakértelemmel kövessen bennünket a nemes vetélykedés színhelyére, közölnünk kell mindazt, amit a snapszerről megtudnunk sikerült. Eszerint a snapszer egy kártyajáték, amelyet húsz lappal játszanak, amennyiben a hetes, nyolcas és kilences nem számít. Majdnem olyan, mint a Máriás. Van adu, van húszas és negyvenes bemondás. Az adu felső és király a sláger. Akinek ilyen van, az két pontot ír. Egyébként a játék addig megy, amíg valamelyik játékosnak hét pontja nincs.

Ez a snapszer, amely, mint látható, semmi rokonságban sincs a snapsz-szal. Ha csak úgy nem, hogy ezt a játékot snapszba szokás játszani… Hét órára volt jelezve a verseny kezdete, de már fél hétkor annyian voltuk, hogy mozogni sem lehetett a szűk helyiségben. A balpart kártyás körei nyilván nem tudtak a dologról, mert nem láttuk ott a pesti kaszinók diadalmas kártyahőseit. Akadt egy hölgy is a versenyzők között: özvegy Pun Lajosné. 87 éves, valószínű a pun-háború idején tanult meg snapszert játszani.

Mindenki kapott egy számot, aztán sorsolással döntötték el. hogy kinek ki lesz a partnere. Halálos csöndben indul meg a játék. Ez a szabály. Beszélni nem szabad. Kibicek sem ülhetnek az asztal mellett Inni lehet, de ezt sem szabad hangosan kérni. Van egy megbeszélt jel. Aki egy ujját nyújtja fel: az fröccsöt kap. Aki kettőt: az házmestert. Aki hármat: az hosszúlépést. A párok hangtalanul viaskodnak egymással, a játékbíró asztaltól asztalhoz megy és nézi a bummerliket. A vesztesek félreülnek egy sarokba, a győzteseket újra párosítják. Tizenkét órakor már csak néhány pár játszik, özvegy Pun Lajosné korát meghazudtoló energiával nyomul a lista élére. Mindössze egy veszélyes ellenfele van még: Hermann János. A nyolcvanhét éves amazon vele kerül a döntőbe. Az első és második díjért folyik az ádáz küzdelem. Első díj: egy pár pulyka, második díj: egy pár kacsa. A kacsák izgatottan hápognak. Az arcokon verejték gyöngyözik. Özvegyünktől egészen elfordult a szerencse, minden bemondást Hermann János csinál meg.

- Negyven ! – kiáltja diadallal.
Özvegy Pun Lajosné megadással rogy a kacsákra. De a nézőközönség ajkán fölharsan az éljen. Hermann Jánost a vállukra emelik és úgy hordják körül a termen. A matróna nem tudja, ezt irigyelje-e jobban, vagy a pulykákat. De tekintete a saját nyereménytárgyára esik és láthatólag megnyugszik:
- Lesz vagy két liter zsírjuk - mondja. Pedig a kacsáknak már nem lesz, csak neki.
Így végződött Tabánban a snapszerverseny.”
(Színházi Élet)

A snapszer pedig él tovább. Magyar Snapszer Szövetség: http://www.snapszer.hu