Jókai Mór kártyázik

Jókai Mór életét és munkásságát könyvtárnyi irodalom tárgyalja. Magánéletének titkait is megismerhette a közönség kortársainak emlékezései és az utókor életrajzírói által.

Jókai Mór szabadidős tevékenységének egyik legkedvesebb időtöltése a kártyázás volt. Jellemző ez budapesti tartózkodására, amikor Tisza Kálmán miniszterelnök, Nedeczky István és Sváb Károly társaságában napi rendszerességgel tarokkoztak a Lloyd-klub kártyaszobájában, közel két évtizeden át. Ez a társaskör a Kereskedelmi Kamara első emeleti helyiségében várta törzsvendégeit. (Az épület a 2. Világháború bombázásainak áldozata lett. Ma szállodák állnak helyén a Lánchíd pesti hídfőjéhez közel.) A társaságban Jókai volt a generális. A közönség – kibicek, vagy ahogy gyakran említik, a bíbicek – politikusok, arisztokraták és nagypolgárok köréből került ki. A feledhetetlen játékok emlékét őrzi Ferraris Artúr Történelmi tarokkpari című festménye.

Kártyázó társaság Ferraris Artúr műtermében.

Ez volt a minta „A történelmi tarokkparti” címen ismert olajfestményhez. A fényképen 6 alak szerepel, a vászonra viszont 11 személy került – valamennyien a kor ismert személyiségei. Mindkét műtárgy a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdona.

Jókai Mór egy írásában felsorolta
festmény szereplőit is:

„Laikusok kedvéért feljegyezzük a neveiket az arcképcsoportot képező alakoknak (keleti nép lévén, jobbról balra olvasván): Mikszáth Kálmán, Pulszky Károly, Podmaniczky Frigyes, Beöthy Algernon, Odescalchy Gyula, Tisza Kálmán, Jókai Mór, Csernátony Lajos, Nedeczky István, Gajári Ödön, Sváb Károly.”

Jókai társasági létét és játékszenvedélyét tarokkozással igazolta és elégítette ki. Balatonfüredi pihenésének is fontos része volt a játékos kikapcsolódás. Nem véletlen, hogy az emlékházban megtaláljuk az író kártyaasztalát, tarokk kártyáját és kártyaprését. Utóbbi kis házi berendezés elengedhetetlen kelléke volt minden polgári otthonnak. Arra szolgált, hogy a kártyacsomagok lapjait préseléssel görbülésmentesen tartsa a következő játék alkalmáig. A XIX. században a kártyakészítők ragasztott kartonra nyomtatták a kártyaképeket, s ezek állásukban hajlamosak voltak a görbülésre.

Jókai művészi magányának pillanatait
pasziánsszal töltötte.

"...Reggeli után a dolgozószobájába vonult, melynek ablakai kívülről örökzölddel voltak benőve. Itt dolgozott délig. Ha nem ment az írás, az egyik kis asztalon rendesen ott hevert a francia kártya, közbe-közbe pasziánszozott egy kicsit – ez volt a fölfrissülése..." (Mikszáh Kálmán: Jókai Mór élete és kora.)

A Szomaházy István szerkesztette Kártya-codexbe (1898, reprint 1999.) Jókai írta a tarokkjátékok ismertetését, így az akkor népszerű hármas (korabeli elnevezéseként magyar tarokk) és a négyes (huszashívásos vagy Paskievics tarokk) fejezetet. Bár ezekből a játékok szabályait csak nagyvonalúan tudjuk rekonstruálni, érezzük a játéktudást és a több évtizedes tapasztalatot a sorokban. Jókai regényeiben gyakori vendég a tarokk, illetve más kártyajátékok. Romantikus hősei ugyanolyan magától értetődő természetességgel játszanak, mint ahogy esznek, szeretnek, vagy borozgatnak. Ismétlődő mozzanatok életük hétköznapjain és ünnepein egyaránt.

Azt pedig az Atheneum 1879 augusztusi híradásából tudjuk, hogy: „Seyour Viktor  párizsi ismert színműíró, ki fiatal korában a Theatre Francais számára is írt tragédiákat s később a Porte St. Martin játékrendjét látta el izgalmi és látványos színművekkel, meghalt aszkorban, 48 eves korában; a nemzeti színpadon is adták egykor A kártyavetőnő című drámáját, címszerepében Jókainé asszonnyal.