Kártyagyár a Gulagon

Hadifogoly- és munkatáborok lakói szabadidejük egy részét kártyázással töltötték.
Ez számos problémát gerjesztett a rabok és a fogvatartók között: a börtön és táborvezetés
tiltotta a kártyázást és kockázást, a játékszer tulajdonosát is szigorúan bűntette. Ennek ellenére
a rabok és a foglyok minden lehetséges eszközzel és módon maguk gyártottak játékkártyát.
Az éppen rendelkezésre álló anyagra - fára, fémre, műanyagra, újságpapírra - festették az ördög bibliáját. Ezek a játékok aztán kikerültek a polgári életbe. Múzeumok és magángyűjtemények ritkaságai lettek.

Bordi Imre A gulag rabja voltam című könyvében
leírta a kártyakészítés technikáját
"A köztörvényesek - s erről feltétlenül említést kell tenni - egyre nagyobb szerephez jutottak a táborban, ők voltak a barakk-, a szekció-felelősök, a belső rendészek. Itt már voltak igazi nagy vagányok is, jellegzetes simléderes micisapkában jártak. Velük az őrség, - még a katonai őrség - sem bírt, vagy talán nem is nagyon akart bírni. Naphosszat kártyáztak, s ha nem volt más tét, kinéztek valakin egy elfogadható ruhadarabot, és azt elkártyázták. A vesztes feladata volt a kis tolvajok, (a vagányok körül lebzselő sesztyorkák) közreműködésével megszerezni azt. Ha szép szóval vagy lopással nem sikerült, az erőszaktól sem riadtak vissza.

Magyar kártya, 1946.

A vagányok - blatnojok - szabályos érdekterületeket alakítottak ki egymás között, s vita esetén is a kártya döntött. Pedig a kártyázás szigorúan tilos volt. Ha motozásnál kártyát találtak, elkobozták, s ha néha betévedt egy-egy tiszt a barakkba és kártyázáson tetten érték a társaságot, akkor az elkobzáson kívül egy pár nap karcért is kiosztottak. Pedig a blatnojoknak majdnem mindent elnéztek. A kártyát azonban nem. Persze a kártya elleni küzdelem szinte eredménytelen volt.

Tarokk kártya, 1917. Habarovszkból

Ha elkobozták a kártyát, beindult a kártyagyár. A kenyérből egy jó nagy falatnyit péppé rágtak, egy kendőbe beleköpték. A két rétegbe hajtott kendőn keresztül paszírozták ezt a pépet, így remek ragasztót nyertek. Ezzel 3-4 réteg újságpapírt összeragasztottak, vodkás vagy konzerves üveggel összehengerelték, simították. Pár óra alatt megszáradt, és olyan kemény volt, mint a gyári kártya. Kiszabták, majd a leeső darabokból sablont vágtak ki a francia kártya szerint, és azok segítségével felfestették. A festéket a maradék ragasztóból készítették, a feketéhez gumikormot, a piroshoz téglaport kevertek a ragasztóba. A figurát betűkkel helyettesítették. Ha délben elkobozták a kártyát, este már az új paklival ment tovább a játék."

Az itt leírt primitív kártyák mellett ügyes kezű elítéltek olykor művészi igényességgel festették a lapokat.