Kártyajáték a kávéházakban

A közelmúlt kávéházi nosztalgiája sajnos megfeledkezik e vendéglátóhelyek játékház szerepéről. Erre utal az a körülmény is, hogy a mai, modern kávéházban aligha találunk dominót, kártyacsomagot vagy biliárdasztalt. Badarság lenne azt gondolnunk, hogy a pesti ember kizárólag magas röptű irodalmi társalgás és hazafias véleménycsere okán látogatta a kávés intézményeket. Társasági életet élt, mulatott és természetesen kártyázott a kávéház lakója. A szabadidős tevékenységek népszerűségi listáját a máriás, alsós kaláber, tarokk és whist nevű játékok vezették, a hazárdok közül pedig hosszú ideig a ferbli uralta a játékszobákat. Tét nélkül érdektelen a játék - vallják ma is a kártyások, és ehhez olyan mértékben ragaszkodtak, hogy nem ritkán egzisztenciájukat is kockára, illetve kártyára tették.

Kezdetben - és ez még a 18. században történt - a hatóságok mindent elkövettek, hogy fékezzék a játékszenvedély szélsőséges hajtásait. Korlátozták a játék idejét, név szerint is felsorolták a tiltott szerencsejátékokat, a szabálysértőket pedig pénzbírsággal vagy a kávés engedély megvonásával fenyegették. A korabeli újságokat és visszaemlékezéseket olvasgatva azonban a hazárd állandó jelenlétére következtethetünk. A leghíresebb játékhelyek bizony a kávéházak kártyaszobái voltak - a Zrínyi, az Örök Fény, a Török Császár és a többiek - ahol gyakran éjszakába nyúló, botrányokba fulladó csatározások zajlottak a kártya- és biliárd asztaloknál. A pesti kártyázás fénykora a a "boldog békeidők" évtizedei.

A Budapesti Hírlap cikkírója 1906-ban
így írt a féktelen játékszenvedélyről: 
". . . a budapesti emberek szórakozása nagy részben két dologban merül ki. Kávéházban ülnek és kártyáznak. Mindkettő igen általános szórakozási mód. Annyi szenvedélyes kártyás talán az egész kontinensen együttvéve nincsen, mint amennyi nálunk van. Kártyázik itt a magas rangú hivatalnok és a díjnok, a művész és az író, a hordár és a bérkocsis. Kártyáznak a klubokban, a kávéházban, magánlakásokban és az utcasarkon. Soha még olyan tartós divatja semmiféle szórakoztató eszköznek nem volt, mint nálunk az alsósnak vagy a nagy nemzeti színjáték néven ismert ferblinek. Vannak emberek, és pedig nagyon sokan, akik minden szabadidejüket a kártyaasztalnál töltik, kockáztatva pénzt, s egészséget egyaránt."

Ugyanebben az időben pedig egy hazárd ellenes röplap egyértelműen a kávéházakat tartja a kártyázás legfőbb színterének.  A kártyakészítők kávéházi jelzővel gyártották a hagyományos kártyaképeket. Kávéházi tarokkról, kávéházi pikéről és kávéházi whistről olvashatunk a korabeli termékjegyzékekben. Ezeket a típusokat készítették a Monarchia minden kártyagyárában: Josef Glanznál és a Piatniknál Bécsben, az Első Magyar Kártyagyár Részvénytársulat Csengery utcai üzemében, a Váradi Rády János Vannak Kártyagyára Budapesten is.