|
|
|
Kártyakult | Hírek, cikkek | Kártyázó asszonyok 1928
Kártyázó asszonyok 1928„Egyik elegáns és gazdag városnegyedünkben, ahol úriasszonyok csak soványító kúrára kelnek fel tíz óra előtt, már reggel kilenckor megindult az autó három kényes dámával és megállt a zálogház előtt. A három dáma, kis kalapjuk elegáns, mint Párisban a Bourbon-paloták tájékán, ruhájukon a prém Brugge válogatott remeke, kicsit gömbölyűbbek mint Balzac comtessei, és mégis, mintha Le père Goriot lapjairól elevenedtek volna meg! Az autóból perzsa szőnyegek, servicek és olyan arany-, ezüst tárgyak kerülnek le, amiket Páris univerzális árverésein láthatni csak. A jólétnek, tradíciónak, ízlésnek, hiúságnak és kegyeletnek szimbólumai sorakoznak egymás mellé itt, e kufárfülkében, hogy az embereket átmentsék a hínáron egy-egy pillanatra, és tönkretegyék örökre. E három asszony kártyázott. És vesztettek. Egy éjszaka annyit, amiből hat szerény család egy esztendeig tisztességesen megél. Hogy „becsületbeli“ adósságaikat rendezhessék, zálogba csapták mindenüket. Egy smaragd serleget, - művészi gyönyörűség évezredek számára -, egy arany cigarettatárcát, melyre még a harctéren, talán a biztos halál elgondolásában világhíres diplomaták, becézett családtagok „egyetlennek és „utolsó“-k véselték be autogramjaikat a brilliáns és rubinkövek giurlandjába. Antik ezüst reticüle, csaknem fél kiló súlyú, remekbe stilizált rojtdísszel és valódi drágakő csukóval, antik császárnék mirrhával ápolt testére illő fehérnemű, kazetták, korszerű stílusban; prémek és más, leírni is lehetetlen darabok. Ezekben az asszonyokban már semmi sem él, csak a szenvedély, borzalmasabb és gyógyíthatatlanabb, mint a lepra. A zálogos meséli, hogy pár hét óta csaknem mindennapos vendégei, nincs szerencséjük, folyton vesztenek. Minden alkalommal megfogadják, hogy utoljára játszottak az éjjel, de nappal kialusszák a veszteség lázát, agyukból elpárolog a félelem, újra kezdik... Az egymást követő évek mesébe illő meggazdagodási lázában elromlott idegzet űzi játékait, éli perverzitásait, mint Pompeiben Apollo kultuszának idején. Ha így bepillantunk a titkaiba ennek a nyomorgó és fényben tobzódó városnak, melynek folyama telhetetlenül invitálja a nap halottait, nem tudjuk, Sardesben, Athénben, vagy Alexandriában vagyunk-e és mi lesz belőlünk, ha igaz - mint ahogy igaz - hogy a történelem megismétli önmagát!
Érdekes divathóbort, még inkább betegség a kártyavetés szenvedélye. Pszichológiailag kiszámítható, hogy a jövőbelátás vágyát a bizonytalan, kétségbeejtő élet szüli, nem éppen a babona. Pár év előtt már feltűnő jelenség volt minden világvárosban az okkult ismeretek utáni emésztő vágy. A könyvkereskedések kirakatai egyebet alig kínáltak, mint Papus, Gattes, Peladan és más okkultisták műveit, lefordíttatták a hosszadalmas és már rég megunt Forel könyveit is. A fakírok divatba jöttek, mint az angol nyelvleckék és az okkultistának nem is kellett olyan elegánsnak lenni, mint egykor Cagliostro, charme nélkül is elfogadták. Elég volt, ha valaki „fogadó“-t nyitott, kivallatta a „kliens”-eket és hókusztpókuszt mondott nekik. Most már az okkultista pap sem kell. Mindenki kártyavető szeretne lenni, hogy az életeseményeibe előre bepillanthasson. A magyar kártyagyárak figurái úgy látszik nem elégítik ki a kíváncsiakat. A papírkereskedések és dohánytőzsdék telve vannak eredeti angol, francia, svájci gyártmányokkal és a kiszolgáló kisasszony avatott szakértelemmel magyarázza meg a lapok jelentőségét a vevőknek. Mlle Lenormand könyve népszerű lett és Cagliostro-t, Ducre-t, Merlin-t illik ismerni, mint akár Lindberghet, vagy Jeritzát. A kártyavetőnőkhöz a társadalom minden rétegéből járnak leckéket venni. Nem lehet rajta túlságosan csodálkozni, - hiszen csodálatosról van szó - hogy ebben a káoszban feltűnt egy kis oláh cselédleány, akinek rendszeres tanítványai vannak. Tradíció, hogy az oláh cselédek békében is csak úgy magukkal hozták batyujukban a ,,vető“-kártyát, mint a cifra gyöngyöt, de sohasem „rakták“ ki. Most kirakják. Sőt tanítanak. Szomorú és komikus kép lenne a genrefestő számára, megörökíteni a huszadik századbeli „kultur“ családot, a múltszázadbeli abbé, muzsikus vagy nyelvmester helyén - a kártyázni tanuló cseléddel. Az oláh lány - egy a sok közül - Párisba készül, hogy mint új Lenormand kisasszony, vagy Thébe asszony tűnjék fel a balkáni hajlamokkal annyira díszes városban. Kár érte! De azért odaadjuk...”
|
![]() www.piatnik.hu www.piatnik.com * Játék- és játékkártya katalógusok 2024. * Weboldalunk az egyetemes kártyakultúra tárháza. Gyártással és kereskedéssel nem foglalkozunk!
Ismét pagat.com | részletek
John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk. |
|
Webmester |
A weboldallal kapcsolatos kérdésekben a levelezési cím: 1064 Budapest, Izabella u. 69. Telefon: 06 1 332 3261 E-mail: civertan@civertan.hu Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. Minimum felbontás: 1024 x 768 Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió |