|
Kártyakult | Irodalom | Novellák
Mikszáth Kálmán: Az én kortársaimRÉSZLET "Jó időkben, rossz időkben buzgón kártyáznak a honatyák. A legrégibb partie a billiárd melletti első szobában van, a hol ős-idők óta számos gibicztől körülvéve négy öreg úr üti a tarokkot. Jókai, Sváb Károly, Nedeczky István voltak a törzs-partnerek, valamint a mindenkori miniszterelnökök, a kik úgy örökölték a partnerséget, mint egykor a prímások az Esztergom megyei örökös főispánságot. A miniszterelnökök rendszerint tarokkot játszanak, ezzel fejezik ki familiáris érzelmeiket és a párthoz való összetartozandóságot. A reszortminiszter pikét is játszhat, mint a Josipovich esete mutatja, de a miniszterelnöknek tarokkot kell játszania. Tarokkot játszott Tisza is, Szapáry is; Wekerle nem játszott tarokkot, de az igaz, hogy hamarabb bukott meg, mint kellett volna. Bánffy már megint tarokkot játszott, minélfogva, épen megfordítva, később bukott meg, mint kellett volna. Széll Kálmán is tarokkot játszik - de minthogy ő methódust változtatott, nem a klubban játssza a tarokkot, hanem a kaszinóban a Lobkovitz-Keglevich partieban, vagyis jobban mondva Lobkovitz játszik a Széll parteiban.
A közvélemény sokszor gúnyolódva említi, hogy a honatyák mindig kártyáznak, és feléje se néznek a tanácskozó és társalgó teremnek, hogy a politikát figyeljék. Mily kicsinyeskedés! Mintha nem volna mindegy, hogy mintha nem épen oly jól figyelhetnék meg a politikát a kártyaszobákban, mint bent a miniszterek karéjában. A miniszterek, a külső politikusok és a kártyák kontaktusban vannak egymással. A mit azok gondolnak ott künn, az itt a kártyákban is kifejezésre jut valahogy. Tessék csak jól idefigyelni! Elmesélem a kártyaszobák történetét, s önök tisztában lesznek a klub politikai történetével. Csudálatos dolog, de így van. Vegyük például a Tisza-régimet. Minden asztalnál a jó, csendes, kedélyes hármas tarokkot játszották az öregurak. Tíz-tizenöt asztal volt elfoglalva és a derék skíz dominált mindenütt. Tiszán kívül nem is volt más jelentékenyebb faktor, mint a skíz. A kedélyesség és nyájas barátság fénye derengett még akkor a homlokokon. Az öreg urak nem veszekedtek egymás közt. Nem szidtak össze senkit, ha rossz kiadást csinált. A hora canonicánál a játéktól csöndesen s beváltották a "tantuszaikat" becsülettel. (Amazok is, a kik a nagyteremben diskuráltak, azt cselekedték az ő politikai tantuszaikkal.) A régime vége felé azonban kezdte már felütni fejét a piket. Négy-öt asztal elpártolt a tarokktól. Eleinte némelyek gúnyolódtak az új játék rovására: Vasúti kupéba való, unalmas toll-fosztás! De hasztalan. A párt belső lelki állapota előtologatta ezt a játékot, mint közszükséget. A pártolói így szólottak: - Jó játék ez, mert nem kell benne annyit gondolkozni, mint a tarokkban. (A párt ezekben az időkben kezdett leszokni a godolkozásról.) A Szapáry-korszakban egyszerre stagnáczió állt be a piketben. Ki hitte volna ezt? Sőt valóságos averziók keletkeztek ellene. Kifogásolták: - Gondolkozni nem kell benne sokat, de roppant sokat kell benne beszélni s ez kellemetlen. A párt már annyira ellustult akkor, hogy a beszélés is terhére esett. S okvetlenül be kellet következnie ama hirtelen nagy népszerűségre vergődött játéknak, melyet az öblös hangú Kőrösy Sándor hozott be Debreczenből s melyet "faramucz"-nak neveztek; szakasztott olyan, mint a "kopkázás", hogy se gondolkozni nem kell benne, se beszélni. De mit tárgyaljam ezeket a bohóságokat apróra? Ebből is láthatják, hogy a bolondos kis figurák, melyeket Sorel Ágnes talált fel, sok mindenféle intim politikai dolgot kifecsegnek. A Wekerle-időkben friss vér zökkent a pártba. Vagy mit beszélek, hiszen csak azt kellet volna mondanom kártyanyelven, hogy a kártyaszobákba betoppant a hazárd-játék: a ferbli. A nagy kerek asztalnál az udvari szobában, a hol Urbanovszky szokta meginni a maga tejecskéjét, Damkó Pál és Dániel Márton domináltak nagy gusztálásokba merülve. A többi szobákban is rohamosan pusztult a nemesi kúriák öreg játéka, a tarokk, és helyette a kalabriász jött divatba. A kalabriász zsidósan. A modern polgári szellem e kártyákkal jelentette be vizitjét vagyis inkább bevonulását. (De meglehet, hogy mégis csak vizit lesz belőle.) Azután jött a Bánffy-világ. No itt valami furcsának, valami szokatlannak kell következni. Hát mi is jellemezhette volna jobban a kort, mint, hogy az alsós kalabriász honosult meg? Egy extravagans dolog. Hogy az alsó, a ki az összes kártyafigurák közt a legkisebb, legyen valamennyi közt a legnagyobb. Felfordított világ. Az alsók ütik a felsőket, ütik a királyokat, ütik a disznókat, elütnek mindent. Az alsó, a ki nem számított ezelőtt csak két point-t, számítson ezentúl húszat... A kik benéztek a nagyterembe, azt látták, hogy ott is csak úgy van, hogy az alsók ütik a felsőket... És előre lehetett látni, hogy egyszer csak ezek a detronizált felsők dühbe jönnek... megrázzák magukat és, és... de hiszen tudjuk a többit. És most már itt vagyunk a jelenben, a Széll Kálmán epochájában. És most már itt meg kellene szakítani a kritikát, mert nem teljes a kép; egyet azonban mégis konstatálhatni, hogy azóta jött be a nyílt piket, melyben nincs letakarva a "talón", az ember látja az összes kártyákat, és szabadon válogathat belőlük. Ennél a játéknál nem lehet csalafintaság, nem rakhatja le magát az ember és nem veszítheti el a játszmát a rossz "ándung" miatt. Ellenben a kalabriász ős figurái közé becsapott az "Uhu" A játékosok nem nagy súlyt fektettek rá eleinte. Egy új figurával több, mit tesz az? Nem kell ettől félteni a kalabriászt! De nem úgy történt. Az Uhu teljesen felforgatni kezdi a kalabriász természetét, és annyira komplikálja, hogy most már összebonyolódott az egész játék és az ördög se ismeri ki magát benne. De csitt! Még el találom árulni Podmaniczky előtt, hogy a kártyákban milyen veszedelmesen aktuális politikai anyag rejtőzik, és ha eddig folyton kártyázgatni küldözött, ha politizáltunk, még majd meg találja fordítani óvatossági eljárását bejárván a kártyaszobákat, fölhessegeti a jámbor partnereket: - Mars ki innen fiuk, menjetek inkább intrikálni a nagyterembe!" |
www.piatnik.hu www.piatnik.com * Játék- és játékkártya katalógusok 2024. * Weboldalunk az egyetemes kártyakultúra tárháza. Gyártással és kereskedéssel nem foglalkozunk!
Ismét pagat.com | részletek
John McLeod Budapesten. Horváth Ferenc és Jánoska Antal riportja a Kártya Magazinban. John McLeod neve régóta ismert kártyás körökben. Az 57 éves londoni férfiú publikációi bekerültek az általa szerkesztett pagat.com internetes gyűjteménybe. A közelmúltban Michael Dummett-tel írott, két kötetes A Hístory of Games Played with the Tarot Pack a kártyakönyvtárak gyöngyszeme lett. John McLeod és barátai 2007-ben Budapesten és Szegeden jártak. Az esték természetesen tarokkozással teltek. Johnnal a játék szünetében – mondhatni két osztás között – beszélgettünk. |
Webmester |
A weboldallal kapcsolatos kérdésekben a levelezési cím: 1064 Budapest, Izabella u. 69. Telefon: 06 1 332 3261 E-mail: civertan@civertan.hu Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. Minimum felbontás: 1024 x 768 Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió |