Molnár Ferenc a kártyázásról

"Nálunk a kártya nem szórakozás, nem is pénzkereset vagy nyereséghajhászás (ezt is nehezen fogja elhinni, aki nem kártyás), nem is rossz szokás, hanem egyszerűen narkotikum. A kávéház nálunk kártyaház, és a kaszinó kártya-kaszinó, mert az életünkből ellopták az egyéb örömöket. Kártyázunk, mert szegények vagyunk s mert az a két fajta, amely Budapest lakosságát kiteszi... tehetségesebb, okosabb, élnivágyóbb és az élet élvezésében elfinomodottabb, mintsem hogy elég legyen neki az életből az, amit Budapest nyújt azért a pénzért, amennyi ennek a két fajtának van.

Mert ne tévesszük össze a milliomos mágnások és a milliomos bankárok kártyázását, ami gazdag emberek nemzetközi szórakozása, az Oblattok kártyázásával. Nálunk a dolgos, rendes, sőt szegény polgári osztály kártyázik, oly mértékben, mint sehol a világon. Kártyázik, mert az idegizgalom, amit a kártya nyújt, könnyebben hozzáférhető, mint az az idegizgalom, amit az automobil sebes száguldása ad, vagy az, amit egy szép regény olvasása nyújt. Az automobilhoz több pénz, a regényhez több idő kellene, mint amennyi van.

Az izgaloméhség pedig kultúrtünet, nem szégyellnivaló aljasság, mint kenetesek hirdetik. S miután az életnek én és ön, szíves olvasó, Pesten, évtizedes gazságok, politikai helyzetünk és e kettőből fakadó kabátos nyomor miatt körülbelül csak a felét kapjuk s miután én és ön, szíves olvasó, épp oly kultúremberek vagyunk, mint a párizsiak és a berliniek, s épp úgy annyi izgalommal akarunk élni, mint azok, s miután nekem és önnek, szíves olvasó nincs annyi pénzünk, mint a párizsi írónak és a párizsi olvasónak - tehát fél életet kapunk, holott az egészet akarjuk -, keressük a vigasztalást, a napjaink teljességét, az idegrendszerünk magasabb izgalmait, ott, ahol találjuk, a kártyaasztalnál.

...Ott pénzt nyerek s a pénzzel egy adag életet: színházat, nőt, ruhát, ételt, kocsist, meleget, édességet és fényt. Minden forint egy kis darab egész élet és azt nem kell magyaráznom, ugye, hogy ez az amitől a legjobban be lehet rúgni.

Többet, nagyobbat, drágábbat nem lehet veszíteni sem, mint ezt. A carreau kilences tehát rám nézve adott pillanatban az egyetlen nagy és örök szerelemnek, az életnek egy csókját jelenti s az adott pillanatban épp úgy megnyerhetem ezt a csókot, mint ahogy elveszíthetem - mondja meg mindenki, akinek a szívében van megbocsátás más emberek számára: nem érthető az, hogy az ilyen pillanatokból összerakott óra minden egyebet elfeledtet és kárpótol?

Mondja meg mindenki, hogy egyénenkint elítélendő-e a kártyás ahelyett, hogy magát az egész kártyázást vizsgálnók meg és a kártyázó tömeget épp úgy sajnálnók és megsiratnók, mint a rothasztó munkában sínylődő rabszolgákat, vagy az italtól elzüllött szomorú szerelmest?

A kártyaszobák a mi ópiumbarlangjaink, ahol jobb és szebb életre tehetséges emberek kábulatot szívnak magukba."