Szabó Gyula: Kártyázók, 1938

Szabó Gyula, Festő, grafikus
Budapest, 1907. június 7.
Prága [Praha, CSZ], 1972. május 25.
Losoncon élt. 1945 után a szlovákiai magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb egyénisége volt. Az első világháború utáni változások nagy nehézségeket gördítettek tehetsége kibontakozása elé. Családja állampolgárság nélküli, apja műhelyében festőinasként kezdte. Kurzusokon sajátította el az alkalmazott grafika alapjait, majd Gyurkovits Ferencnél és Gerő Gusztávnál tanult magánúton festeni. A pozsonyi ún. Masaryk Akadémia ösztöndíjával 1937-ben Párizsba utazott, az Academie Julient látogatta. A II. világháború alatt Budapesten többször kiállított. 1939-ben elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság Kitüntető elismerését.

A világháború megpróbáltatásai idegbénulást okoztak nála. A háború után rendbe jött és művészi pályája felfelé ívelt. Míg a háború előtt főleg festett, a háború után elsősorban grafikai munkássága vált ismertté. Első nagy koncepciójú fametszetsorozata az Ecce Homo (1945-1946). Ez az első kifejezése - egész életre, világra vonatkozó vallomásának.

1954-ben a Föld népe-sorozatával kezdődött grafikai világának teljes kibontakozása, ezután alkotta gondolatban gazdag sorozatait: Emberek a hegyen (1956-1957); Asszonyok (1956); Forradalom-élet, Forradalom-szerelem (1962); Ecce Vita (1963). 1959-ben keletkeztek formailag új megoldású hatlapos sorozatai, az Emberek vigyázzatok és a Békét akarunk.

Életének utolsó éveiben - grafikái meditatív jelleget öltenek - a Kozmosz és forma (1969) tizennégy lapja, a Csontfigurák (1970) huszonegy lapja absztrakt formákban fejezi ki mondanivalóját. - életében főleg többszáz lapból álló grafikai műve volt ismert, minden csoportos valamint állami reprezentatív kiállításon jelen volt. Grafikai alkotásaival párhuzamosan, vagy az egyes időszakokban valamelyik elsőbbségével születtek festményei, monotípiái, rajzai, illusztrációi, versei, elméleti írásai. A II. világháború utáni festészetében több korszak változott - tájképfestészet meleg színakkordokban az 50-es években, utána zöld korszak parkok, erdőrészletek fényjátékával, de figurális kompozíciók, portrék is. Az 50-es évek közepétől tíz évig főleg a grafikára koncentrál. Ecsetkezelése kötetlen, színfegyelme és kompozíciója oldott. Festményein megjelenik a kontúr, többféle technikát használt. 1955-1968 között sokat utazott a Földközi-tenger partvidékén, három világrészen, Közép- és Kisázsiában, Kínában, Irakban. Emlékeit otthon festette meg. Festészetének utolsó korszakában szintézisre törekedett. A Magyar Nemzeti Galéria 1971-ben megrendezett gyűjteményes kiállítása már szinte lezárt életművet mutatott be. Életműve gazdag és sokoldalú. A losonci NG 1982-1997 között hét kiállításból álló sorozatban mutatott be belőle válogatást. - nagy hatással volt a közelében feltűnt tehetséges fiatalokra - Bacskai Béla, Dúdor István első mestere volt. Szöveg forrása: artportal.hu

Szabó Gyula: Kártyázók, 1938.- Kép forrása: axioart.com