Szóbjághásáli tásh khéló!

Szerencsés lapjárást kívántunk fentebb hindi nyelven, melynek oka, hogy távoli vidékek játékaira vetünk egy pillantást.
(A fordításért köszönettel tartozunk Rózsavölgyi Andreának.)

Képek a Magyar Kártyamúzeum keleti kártyagyűjteményéből



India kártyakultúrája közel 500 éves. Az európai szemnek és logikának szokatlan képiség irodalmi és mitológiai tartalma, a sorozatjelek, az ábrázolás stílusa, ezek megértése nem egyszerű feladata a szemlélőnek. A korabeli dokumentumok szerint Indiában Babur Zehir ed Din Muhammed mogul császár udvarában tettek említést az első kártya típusú játékszerekről 1527-ben. Az azóta is ganjifah néven ismert képsorozatokat jellemzően kör alakú vagy ovális lapokra festették, formájuk csak a legutóbbi időkben változott szögletesre.
A kártyázás kezdetben a maharadzsák udvartartásának szórakozása volt. A XVIII. századtól aztán a területi, képiségükben egymással szoros rokonságot mutató kártyaváltozatok nagy számban terjedtek el India-szerte. Az indiai szubkontinens játékkártyáinak festményei a szankszrit irodalom és mitikus történetek szereplőit, eseményeit idézik.
A vallási és etnikai különbségek a ganjifák, ganjappák, chadák és naqshok kártyaképein is különváltak. Más kártyával játszik a hindu, megint mással a mohamedán ember. Az óceán partján is más a kártya, Belső-Indiában szintén változnak a szokások. És hogy ne legyen egyszerű dolgunk, az európai hatás is – angol és portugál telepesek közvetítésével – nyomot hagyott az indiai (pakisztáni és bangladesi) játékok történetén és ikonográfiáján. Ez a befolyás megfigyelhető a játékeszközökön, ahol egyre inkább a francia sorozatjelűek hódítanak. Ma már nem kézzel festik a kártyákat, a míves népművészeti remeklések korát a nyomdaipar olcsó termékei váltották fel.



A kártyafestő mesterség öt évszázadig volt jelen Calcutta, Bombay, Delhi és más nagyvárosok utcai forgatagában. A mester a bazár egy szegletében telepedett le festékeivel és szerszámaival. A különféle háttérszínek alapozása után nagy gonddal festette meg akár emlékezetből is az apró, különös sorozatjeleket: teknősöket, tigriseket, nyilakat, kagylókat és az alakos lapokra Krisna, Buddha, vagy éppen Balarama alakját. Egyik csomag 96, mások 144, a legbonyolultabb 384 lapból állt.
Réges-régen a kártyák anyaga textil, teknőspáncél, ritkán elefántcsont is lehetett, a XIX. századtól pedig jellemzően vastag karton. Egy készlet megfestése több napot vett igénybe. A munka végeztével a kártyafestő kicsiny fa- vagy fémdobozba, esetleg egyszerű textilzsákocskába csomagolta a játékot és máris hozzáfogott a következő sorozat lapjaihoz.
A hagyományos mitológiai és irodalmi motívumok mellett a XX. század mesterei bővítették az ábrázolt témákat néprajzi- és erotikus rajzokkal. Az indiai kártyákat ma már a népművészet egyik kortörténeti dokumentumának tekintik, így találkozhatunk az apró képekkel a helytörténeti- és iparművészeti múzeumok bemutatóin is. A XX. század második felétől a turistáknak készítik a souvenir kártyákat. Ezek művészeti emlékek kicsiny fényképalbuma.





Az egyik leggyakoribb kártyatípus Indiában a Mogul Ganjifák csoportja. A 96 lapos játékok 8 x 12 lapból állnak. A sorozatjelek a mogul udvartartás jelképei: Korona, Ezüstérme vagy Hold, Kard, Szolga, Hárfa, Aranyérme vagy Nap, Okmány és Kelme. A sorozatok tíz számos lapját az Uralkodó (Mir) és a Tábornok (Vezir) alakjai zárják.

A Chadákat 14 típusra osztotta a szakirodalom. Ezek III. Krishnaraja uralkodása idején a XIX. század első felében terjedtek el. A 12 számozott lapból álló sorozatokat 6 alakos kártya egészíti ki, melyek az uralkodó (elefánton), az uralkodónő (gyaloghintóval), harci kocsi, ló, katona és zászló. Némelyik típushoz extra kártyák is tartoznak. A legkisebb, 36 lapos játékkészlet a Navin-Rama. A Krishnajara-Chada 72, míg a legnagyobb Jagan-Mohan Chada 360 lapból áll.

A Rámájána Ganjappa neve is jelzi az eposzhoz való kötődést. Általános jellemzője a kártyának, hogy egy sorozat 12 lapból áll. A sorozatokat a jelzések mellett háttérszínek is megkülönböztetik. 1-10 sorozatjel szerepel a számos lapokon, két alakos kártya zárja az egyes sorozatokat a miniszter és uralkodó rajzával. Az egyszerű változat 8 sorozatból, azaz 96 lapból, a nagy Ganjappa 12 sorozatból, tehát 144 lapból áll. Utóbbi első hat sorozata Rámát és segítőit, a többi Ráma ellenségét, Rávanát és segítőit ábrázolták. A sorozatjelek a szereplőkhöz kapcsolódó tárgyak és állatok.



Az angol befolyás hatására ma már inkább francia sorozatjelű kártyával és nemzetközi játékokkal szórakozik az indiai ember. Egyszerű hazárdjátékokat, pókert, a whist és a bridzs helyi változatait és römit játszanak. A régi, indiai játékok, mint a naqsh, ekrang és hamrang lassan feledésbe merülnek.

Kishor Gordhandas kártyagyűjteménye:
http://ganjifa-kishor.com/default-all-collection.htm

Ganjifa játék és kártya a Terebess Ázsia E-tárban:
http://terebess.hu/keletkultinfo/gandzsifa.html

Indiai játékkártya történelem Andy Pollett oldalán:
1 http://a_pollett.tripod.com/cards25.htm
2 http://a_pollett.tripod.com/cards55.htm
3 http://a_pollett.tripod.com/cards51.htm
4 http://a_pollett.tripod.com/cards56.htm

Indiai kártyaképek leírása az I.P.C.S. web-lapján:
66 Sawantwadi Dasavatara http://i-p-c-s.org/pattern/sawdas.html
67 Sawantwadi Moghul http://i-p-c-s.org/pattern/sawmog.html
68 Sawantwadi French Suited http://i-p-c-s.org/pattern/sawf.html
69 Nossam Dasavatara http://i-p-c-s.org/pattern/nosdas.html
82 Kurnol Dasavatara http://i-p-c-s.org/pattern/kurnol.html